Gyakran hallunk mindenféle szörnyűségeket a "mai fiatalokról": ők állítólag sokkal könnyebben jutnak szexhez, mint a korábbiak, sokkal könnyebben cserélgetik a partnereiket, és ezzel párhuzamosan a szerelemre sincs akkora esélyük. Hamarabb kezdik a szexuális életet, gyorsan kiégnek, nem tudnak várni, nincs kitartás bennük, nem elég büszkék (főleg a lányok), fogyasztói magatartást tanúsítanak, és így tovább.
Vannak egészen ijesztő horrorsztorik is: középiskolás lányok önként és dalolva elégítik ki fiú osztálytársaikat orálisan a WC-ben, sőt, más lányokat is erre kényszerítenek, de most nem ilyen (remélhetőleg) szélsőséges esetekről szeretnék beszélni (majd talán egy másik alkalommal).
Ma arra lennék kíváncsi, vajon tényleg akkorát változtak-e a szexuális szokások 1-2 generáció alatt, mint annyiszor hangoztatják, tényleg nagykanállal fogyasztják-e a partnereket a tinédzserek és huszonévesek, tényleg azért szexelnek-e olyan hamar, mert ciki szűznek lenni és kimaradni a buliból, kiégnek-e, és fenyeget-e az a veszély, hogy már nem lesz, aki átvigye a szerelmet a túlsó partra? Vagy a mi nemzedékünkre is hasonlókat mondtak korábban, és kb minden nemzedék rosszabbnak látja a pár évvel fiatalabbak erkölcseit, vagyis semmi nincs veszve, és majd benő a mai gyerekek feje lágya is?
Hogy látják maguk az érintettek, akiknek ugyan nincs összehasonlítási alapjuk, de vannak konkrét tapasztalataik? Vajon jól vagy rosszul érzik magukat a bőrükben? Hogy látják a szüleik? Vajon mennyire ismerik a saját gyerekeiket? Abban a hitben ringatják magukat, hogy az ő gyerekeik nem érintettek, vagy valóban nem érintettek? Tudják, hogy mi folyik, vagy csak sejtik? Esetleg nem is akarják tudni? Mit tesznek azért, hogy belelássanak a fiatalok életébe? Beszélgetnek-e otthon szexről, vagy ez kellemetlen téma, és nem is érzik úgy, hogy belefér egy szülő-gyerek kapcsolatba? Esetleg a beszélgetés egyszerűen általánosságokra, tiltásokra szorítkozik?
Egyáltalán, valóban olyan rossz-e a helyzet, mint sokan mondják, vagy csak sokkal könnyebben és gyakrabban értesülünk kirívó történetekről, mint korábban? (A 70-es, 80-as években inkább elhallgatták az ilyesmit, most épp ellenkező a logika...) Mennyire káros a szex korai elkezdése, főleg, ha nem párosul felelősségérzettel vagy nincs meg az érzelmi megalapozottság? Valóban sokkal többet tudnak a fiatalok mindenféle szexuális praktikákról, mint a szüleik, vagy ez a tudás mégsem AZ a tudás, amit csak a szellemi/lelki érettséggel együtt lehet megszerezni? Esetleg éppenséggel túl keveset tudnak? Vajon valóban ódzkodnak a tartós kapcsolatoktól, tényleg kisebb az esély a szerelemre, vagy a maiak is ugyanúgy játszanak Romeót és Júliát, mint az elődeik? (Nota bene, Romeóék is tizenévesek voltak.)
Ha valóban súlyos a helyzet, mit tehet a felnőtt társadalom egy olyan korban, amelyben az információáramlásnak semmi sem szabhat határt? Ugyanakkor annyi információ van, hogy a válogatás rendkívül nehéz, és sokszor úgy tűnik, épp a fontos dolgokról nem esik szó? Vagy nem úgy esik szó, ahogy kellene, olyan nyelven és olyan módon, ahogy ők igénylik? Bízzunk a vallásban? A pszichológusokban? A sportban? Bízzunk a józan észben? Az iskolai erkölcsoktatásban? Csak szeressük őket és minden rendben lesz?
Kíváncsian várom a véleményeteket, fiatalokét és idősebbekét egyaránt.
Ha tetszik a blog, lájkoljátok a facebookon, ott plusz tartalmakat is meg fogok osztani.
