Férfiak és nők véleménye valószínűleg nagyon eltér ebben a kérdésben. Bár a blogjaimon inkább azok a férfiak kommentelnek, akik az érzelemmentes szexet nem igazán preferálják, sőt, egyesek még csak nem is tartják szexnek, az összlakosságban jóval nagyobb lehet azon pasik aránya, akik minden további nélkül rávágnák, hogy a jó szexhez egyáltalán nem kell érzelem.
Persze, mint mindig, fontos lenne definiálni, mi az az érzelem, illetve a szex viszonylatában mire gondolunk, mikor érzelmekről beszélünk. I have feelings for you - mondja az egyszeri amerikai. Még nem arról van szó, hogy I love you, azt borzasztó nehezen lehet kinyögni (persze később meg automatizmussá válik és éjjel-nappal darálják), egyszerűen csak vannak irántad érzéseim. Vagy érzelmeket táplálok irányodban. Nem vagy közömbös számomra.
Ahogy már egy korábbi posztomban írtam róla, hat alapérzelmet tart számon a pszichológia: öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem és undor, de mikor érzelmes, vagy érzelemmentes szexről esik szó, nyilván nem arra gondolunk például, hogy ha undorodunk valakitől, azzal érzelmes szexben lehet részünk. Noha nem árt tisztázni, hogy bizony ez egy elég heves érzelem, és nagyon gyakran jelen van a szexuális életben. (Erről főleg nőket érdemes megkérdezni.)
Ha a férfiak tagadják, hogy bármit is éreznének egy partnerük iránt, azzal arra utalnak - szerintem -, hogy nem táplálnak különösebb érzelmeket, és semmiképp nem szerelmesek, vagy elkötelezettek. Attól még éreznek vágyat (legalább egy bizonyos pontig), örömöt, vagy éppen bánatot, lehetnek dühösek is, meglepheti őket, hogy a partner milyen ügyes, vagy az ellenkezője... Rengeteg érzelem hullámozhat bennük egyik pillanatról a másikra. Vajon létezik-e olyan aktus, amelyben a résztvevők semmit nem éreznek? Teljesen tárgyilagosak és csak vibrátorként használják egymást? És ez lehet-e jó?
Nem erkölcsi jóról beszélek itt, arra kérdezek rá, hogy szerintetek lehet-e kellemes, kielégítő, felszabadító az ilyen szexuális tapasztalat? Például egy prostival töltött idő (persze most nem arra gondolok, aki évek óta kliens egy bizonyos nőnél), egy szvinger klubban megtapasztalt szeánsz olyasvalakivel, akit gyakorlatilag nem ismersz, vagy egy hirtelen felindulásból elkövetett dugás valahol...
Sokan fantáziálnak ilyesfajta szexről, nem csak férfiak (náluk ez természetes), hanem nők is, de a fantáziában nem kell azzal foglalkoznunk, hogy az "esemény" után hogyan hagyjuk el a terepet. Ha maga az aktus nem érintett meg érzelmileg, vagy azt tapasztaljuk, hogy a partner teljes mértékben közömbös irántunk, vajon nem undorodunk-e meg később az egésztől, önmagunktól? Nem érezzük-e megalázottnak, jelentéktelennek magunkat? (Tudom, tudom, ez nagyon NŐI kérdés, de tán a fiúk is elgondolkodhatnak rajta.)
Mennyiben függ az utóíz attól, hogy pontosan mi történt a szex alatt, hogy mennyi ideig tartott, volt-e előjáték, csókolózás, orális rész, és azt ki adta kinek (esetleg kizárólag orális volt-e, semmi más), beszélgetett-e a két vagy több ember, be voltak-e rúgva, tépve, magánál volt-e mindkettő vagy sem, heves volt-e az egész vagy lagymatag, hogy diszkréten lehetett-e távozni, vagy utána még kínos utójáték következett?
És van-e olyan köztetek, aki úgy érzi, igazán szabad az ún. érzelemmentes, vagy elköteleződéstől mentes szexben lehet, amikor nem kell azzal foglalkoznia, hogy a másik mit gondol róla? Vajon hol a helye ebben az egészben a baráti, pajtásságon, haverságon alapuló szexnek, amely biztonságosnak, kényelmesnek tűnik, és mégiscsak ad valami érzelmet, emberi melegséget is az erotikus gyönyör mellé?
