Örömszex: mikor pusztán és elsősorban élvezetből csináljuk.
Vajon 10-ből hány alkalommal érezzük, hogy igazán jó, és hányszor, hogy kényszeredett? Hogy már eleve nincs kedvünk hozzá, hogy sehogy sem sikerül ellazulnunk, hogy a partnerrel nem tudunk egy hullámhosszra kerülni, esetleg meg se próbáljuk? Hányszor szexelünk kötelességtudatból, unalomból, szánalomból, szorongásból, bizonyítási kényszerből? Mennyiben szól a szex az örömről, és mennyiben valami egészen másról?
Vannak, akik úgy gondolják, a nőknek millió okuk van a szexre, de elég ritka, hogy élvezetből csinálják. Vajon ők maguk hogyan érzik? Hová soroljuk a szeretetből elfogadott, de izgalmat nélkülöző, lagymatag összebújásokat, vagy azt, amikor még csak összebújás sincs, csak némi reszelés, hogy meglegyen a heti adag? Vajon tényleg ad annyi pluszt a közös múlt, a kötődés, a szeretet, hogy helyettesítse a gyönyörérzetet? Mondjátok meg ti!
Mikor a felmérésekben szimplán a szex gyakoriságára kérdeznek rá, sose értem, mire jó ez azon kívül, hogy kijöjjön valami átlag, amihez képest az egyes ember vagy azért érezheti magát furán, mert ő sokkal kevesebbszer, másrészt azért, mert sokkal többször, esetleg soha, vagy pont annyiszor, amennyiszer az átlag. Az viszont általában nem téma, hogy ezek az alkalmak milyen okból jönnek létre, és ki hogy érzi magát közben. (Arról nem is beszélve, hogy mitől érzi esetleg jól magát.)
Érzéseket mérni elég bajos dolog, úgyhogy a kisebb ellenállás irányába megyünk: mérjük, ami mérhető, és azon vitatkozunk, hogy ez az átlag most jó-e, vagy még rá kellene kapcsolni.
Persze nem mindegy a gyakoriság sem, de talán még sokkal fontosabb, hogy mennyire élvezzük. Érdekes lenne összevetni az egyes partnerek véleményét ugyanarról az aktusról: ami az egyiknek tiszta örömszex, az lehet a másiknak muszájnumera. (Nos, ebben az esetben valakinek igencsak alacsony az érzelmi intelligenciája, esetleg nem akarja látni a nyilvánvalót. Vagy csak leszarja…) És vajon ki mennyire tudja a partneréről, partnereiről, hogy azok miként élik meg ezeket a pillanatokat? Kit érdekel, úgy őszintén? (Szexista viccelődők kíméljenek.)
Az örömszex is sokféle lehet persze, lehet érzelemmel, kötődéssel teli vagy éppen állati és szinte érzelemmentes, lehet párban művelni és lehet csoportosan, lehet tiltott és titkos, és lehet „legitim”, avagy szentesített kapcsolaton belüli. A lényeg, hogy a résztvevők élvezik, és önmagáért az élvezetért keverednek bele, nem szívességből, nem azért, mert érdekük fűződik hozzá, nem azért, hogy az egójukat növeljék vagy mert nincs jobb dolguk, és semmiképp nem csak azért, mert a másik akarja.
Sokan esküsznek arra, hogy az igazi örömszex a szeretkezés, annak spirituális, érzelmi többletével együtt, vagyis a tartós és elkötelezett párkapcsolat adhatja meg ezt a tapasztalatot. Biztos van, akinek igen, és van, akinek majdnem mindenféle helyzetben sikerül éreznie az örömöt. Szerencsés alkatok csakis az örömszexet ismerik, mások sose jutnak túl a muszájból végzett testgyakorlaton.
Legyetek őszinték magatokhoz, 10 alkalomból vajon hányszor élvezitek igazán? (És most NEM arra kérdezek rá, hogy hányszor élveztek el… Mert ez szerintem nem feltétlen mérvadó.) Mivel feltételezésem szerint egészen más értékek jöhetnek ki nők és férfiak esetében, ismét külön szavazhattok.
