Képzeletben könnyű kérni, sőt parancsolni, akár nyersen, trágár szavakkal, anélkül, hogy felmerülne a nevetségesség vagy a visszautasítás veszélye. De a valóságban ez sokaknak egyáltalán nem megy. Nem is biztos persze, hogy mindenki szeretné. De az valószínű, hogy sokan fogalmaznák meg bátrabban és pontosabban, mi esne jól nekik szex közben, előtt és után... De legfőképpen közben.
Ahhoz, hogy képesek legyünk kérni, elsősorban tudnunk kell, mit szeretnénk, ami egyáltalán nem olyan egyértelmű, főleg nők esetében. Sokan küzdenek például szégyenérzettel az orális szex vonatkozásában, meg kell szokniuk a gondolatot, hogy ez jó lehet, és nyugodtan engedjék át magukat, ha a partnerük szívesen csinálja. De egyenest kérni rá valakit elég hatalmas lépés. Merthogy aki szereti csinálni, az úgyis fogja. Aki nem szereti, vagy velünk épp nem szeretné, azt ciki megkérni. Hiszen egyáltalán nem mindenki lelkesedik ezért a műfajért, meg van úgy, hogy az egyik punci illata sokkal jobban vonzza, mint a másiké... Persze aligha fogjuk megtudni, hogy általában se szereti a műfajt, vagy csak velünk nem (erre rákérdezni se egy könnyű feladat), de ha magától nem kezdeményez, akkor kifejezetten kérni igen kevesek mernék szerintem. Lehet, hogy tévedek.
Aztán, ha szívesen is csinálja, de nem úgy és ott, ahol nekünk jólesik? Akkor hogyan instruáljuk? Főleg, ha épp akció közben vagyunk? Egyáltalán honnan tudnánk, hogy mi esne jól, ha nekünk még mással nem volt ilyen tapasztalatunk, vagy nem volt igazán kellemes? Nemrég egy filmben láttam az "univerzális" módszert a nyalásra, egy sztriptíztáncosnő félbevágott sárgadinnye segítségével próbálta bemutatni, hogy kell csinálni, majd miután a pasi megtanulta, hazament a barátnőjéhez és rendkívül hatékonyan alkalmazta a megszerzett tudást - nos, ez szerintem nem megy, pedig milyen jó lenne. A nők nem egyformák, nem ugyanúgy kell őket nyalni, van, akinek nem is esik jól egyáltalán, van, akit hozzá lehet szoktatni... (De erre még részletesen visszatérünk máskor, mert biztos vagyok benne, hogy van rá igény.)
Egyáltalán mit szólnának a férfiak ahhoz, ha egy nő széttenné a lábát és kiadná a parancsot: - Nyaljál! Erőszakosnak tartanák, vagy izgalmasnak? Vargas Llosa Egy rosszkislány csínytevései című regényében a mesélő örök szerelme igazából csak ezt akarja a pasitól, ha olykor-olykor, teljesen váratlanul felbukkan az életében: hogy nyalja, amíg el nem élvez. Sokáig, sokáig, sokáig. És csak szétteszi a lábát.
De nézzük a másik oldalt: melyik férfi meri felszólítani a partnerét, hogy szopja le? (Nem a fizetett szolgáltatásra gondolok, és nem szemétkedő, erőszakos partnerre, hanem normális kapcsolatra.) Vagy csak lenyomja a fejét és egyértelművé teszi a helyzetet? Mi a durvább, mi a kellemesebb? Milyen jellegű kapcsolatban működik ez a felszólítás olyan módon, hogy a parancs izgató és nem megalázó? Vagy megalázó, mégis izgató? Bármikor vissza lehet-e utasítani az ilyet, vagy akkor is csinálni fogja a nő, ha nincs igazán kedve hozzá? Milyen visszautasítani egy hasonló parancsot, egy kérést? Kinek megalázóbb, ki tudja ezt könnyeden kezelni?
És mikor épp fordítva, a nő kéri, hogy hadd szophasson? Ezt könnyebb kimondani, mint a nyalás iránti vágyat? És mi van, ha a pasi nem szeretné valamilyen okból? (Tudom, ezt nehezebb elképzelni, mint a fordított helyzetet, de mégis előfordulhat.)
Még nehezebb kérdés: hogyan vezessünk elő egy extrém, szokatlan, esetleg sokkoló vágyat, amely akár teljes imázsunkat tönkreteheti, alááshatja a kapcsolatunkat, szakítás, sőt, megvetés lehet a vége?
Hogyan tiltsunk meg valamit, ami nekünk tényleg nem esik jól, mondjuk fáj? És a partner mégis erőltetné, mert imádja csinálni? Vagy, mert meggyőződése, hogy nem is igazán fáj, csak még nem szoktunk hozzá? Hiszen létezik olyan is, hogy az elején tényleg nem esik jól, de engedünk a nyomásnak, aztán egyszer csak átbillenünk, és rájövünk, hogy jé, ez tényleg baromi élvezetes tud lenni...
Ki kér, ki parancsol, ki tilt, ki hallgat?