Sokan gondolják úgy, hogy a szexen nincs mit tanulni, csak be kell dugni a megfelelő szerszámot a megfelelő helyre, és reszelni, amíg el nem élvez a férfiember. Lehet, hogy viccesen hangzik, de szerintem elég számosan vannak, akiknek ez jelenti a teljes szexuális életet. Nőként is lehet ott heverni, mint egy darab fa és számolni a pókhálókat vagy a vacsorafőzésre gondolni, esetleg a birodalomra, ahogy a brit asszonyok tették. Ha ennyi a szex, akkor valóban nincs mit beszélni róla. Bár attól, hogy valakinek ennyi, még lehet, hogy szakértőnek fogja érezni magát.
Mivel nem amőba szintű lények vagyunk, bár néha olybá tűnik, mindent tanulnunk kell. Ha járni és beszélni is sokáig és türelemmel kell tanítani egy gyereket, akkor miért lenne a szex az egyetlen dolog, amit csak úgy, mindenféle előképzettség nélkül tudunk? Még azok is tanultak róla valamit, akik nincsenek ennek tudatában. Láttak másokat, hallottak róla, beszélgettek a haverokkal, barátnőkkel, esetleg még biológia órán is odafigyeltek, megnéztek pár filmet, pornóújságot, elolvasták a női magazin szexrovatát. Akik még könyvet is szívesen vesznek a kezükbe, tanulmányozzák a szakirodalmat - na jó, nem kell feltétlen valami nagyon tudományos dologra gondolni, de akit érdekel a szex, és szeret olvasni, annak bőven van mit. Itt a kérdés persze az is, hogy le meri-e venni a polcról, haza meri-e vinni. Az utóbbi években az internet aztán minden más forrást überel, ha bármire kíváncsiak vagyunk, ott keressük. Ahhoz azonban, hogy ki tudjuk választani, mit érdemes elolvasni, és ne nyeljünk be bármit, ami nyomtatott betűvel van írva, már igen sokat kellett tanulnunk előzőleg: meg kellett tanulnunk gondolkodni.
Mindezt keresztezi és áthatja a személyes élmény, egészen kisgyerekkortól kezdve. Mert a szex tanulása nem ott kezdődik, mikor elvesztjük a szüzességünket, vagy mikor először pettingelünk, se nem az első maszszturbálásnál... A tanulás a saját testünkhöz való viszonyunknál kezdődik, amelyet a család alakít ki bennünk. Szeretni tudjuk-e majd önmagunkat, megszégyenítenek-e ezért vagy azért, mit mondanak nekünk a férfi és női szerepről, disznó vicceken növünk fel, amelyekből semmit nem értünk, trágárságokat hallunk állandóan, és azokat szajkózzuk, vagy éppenséggel soha nem beszélhetünk a testünkről és a szex mint olyan teljesen tabutéma otthon?
Bennem időnként felmerülő kérdések: Hogy lesznek vasárnapi iskolás lányokból pornószínésznők, és mi viszi rá a középiskolás csajokat olykor olyasmire, mint a közös szopás a fiúvécében? Mit kezdenek a tízévesek a gruppen pornójelenettel egy osztálykiránduláson?
Mikor valóban elkezdődik a szexuális életünk (ha egyáltalán tudjuk, mikor kezdődik el, és egyáltalán elkezdődik), akkor már bennünk is elég sok elképzelés gyökeret vert, meg a partnerünkben, partnereinkben is. Vannak, akik nem engednek a 18-20 éves korig kialakult ötleteikből, mások nyitottak arra, hogy tanuljanak, mert például gyönyört akarnak szerezni annak, akivel együtt vannak. Léteznek olyanok, akik a szexet a hatalom egy formájának tekintik, mások a beilleszkedés és az alárendelődés lehetőségét látják benne. A szerencsések előbb szerelmesek lesznek, aztán csókolóznak, majd lassan jutnak el az egyebekig. Sokan meg egyáltalán nem járnak be ennyire békés utat, és itt most hosszasan kitérhetnénk az abúzusokra, amelyek sajnos annyi gyereket és fiatalt érintenek, nem csupán fizikai molesztálást értve ez alatt.
Vajon mitől függ, hogy ki lesz adakozó a szexben és ki önző? Milyen mértékben? Mitől függ, hogy valaki ráérez-e a partnereire vagy egyáltalán nem érdekli, mit él meg a másik? Mert van, aki élete szerelmének, feleségének, gyermekei anyjának testét se ismeri meg soha, pedig azt gondolja, hogy szereti. Vagy éppen azért nem teszi meg, mert szereti, és a feleség az valami MÁS, akinek igazából nem is árt, ha nem szenvedélyes és nem élvezi a szexet különösebben. Más egy futó kalandból is megpróbálja kihozni a maximumot, mert számára az a legnagyobb gyönyör, ha élvezni látja a partnerét - mitagadás, ez a saját egója szempontjából is lehet rendkívül fontos.
De hogyan lesz jó szeretővé az ember? Elég-e, ha odafigyel, kérdez, utánaolvas? Nézzen-e pornót, vagy ismeretterjesztő filmecskéket a különböző pózokról? Igyekezzen-e az elején tapasztalt partnertől tanulni? Régebben természetesnek számított, hogy a fiúkat prostik avatták be, de maga a tény, hogy az illető átesett a tűzkeresztségen, és már tudja, mit hova kell bedugni (vagy legalábbis egy helyet felfedezett), nem jelenti azt, hogy a szeretkezésről bármi fogalma is lenne. Ugyanakkor az se tesz jó partnerré valakit, ha rongyosra olvasott néhány könyvet, de nincs semmi gyakorlata. Vagyis lenne feladatuk a szexoktatóknak - akik minden bizonnyal nők lennének, már csak azért is, mert a heteró férfiak nem bírják más férfiak közelségét (jó, tudom, ez is civilizációfüggő), meg a férfi a saját testével könnyedebben egyenesbe jön, mint a nő, vagyis neki is a nő működését kell elsősorban megtanulnia. (Azt is a nő érdekében érdemes megtanulnia, hogy saját magát hogyan szabályozza jobban. De ezt egyedül, házi feladatként is gyakorolhatja.)
És hogyan tanuljanak a lányok? Propagálni kellene a maszturbálást, hogy kitapasztalják a testüket, mire oda jutnak, hogy összemelegednek egy fiúval? De mikortól? 18 év alattiaknak pl ez a blog is tilos, noha nem hiszem, hogy bárkit visszatartana a karika, csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nagyon magukra vannak hagyva a fiatalok, sok hülye hiedelmet, szégyenérzetet szívhatnak magukba, vagy éppen elkönyvelhetik, hogy a szex az önzésről szól, aki még nem vesztette el a szüzességét, az lúzer, és a beilleszkedéshez hozzá tartozik, hogy szopjunk, akár kívánjuk, akár nem... Vajon mit ér egy olyan szexuális nevelés, amely arról papol, hogy szerelmesnek kell lenni, meg a védekezés mennyire fontos, de egy szót sem ejt a kielégülés különféle módozatairól, például? Álszemérem egy szemérmetlen világban? Miért nem gondol senki a lányok nővé avatására, amely nem annyiból állna, hogy jajistenem, már te is menstruálsz, szegénykém?
Ha a gyakorlati tanulás annyira fontos, miért is ne lehetne ezt meglépni? Miért ne mutathatnák be idősebb nők a fiatalabb lányoknak, hogy miként érhetik el az orgazmust? Miért a szerencsétlen pasiktól várjuk el, hogy megtanítsák a nőket a saját testükkel bánni, vagy kielégítsék őket? Még az erotikus videók és pornófilmek korában is nagy kihívás olyat találni, ami valóban informatív és nem csupán a felnőttek felajzása céljából készítették, illetve nem olyan unalmas, hogy az ember elalszik rajta (lásd technikák steril bemutatása). De ha még talál is az ember olyat, amiből tanulhat, a nagy kín, hogy az érintést nem lehet vizuálisan érzékeltetni. A lányoknak nem elég az oktatófilm... Lehet, hogy ez most megbotránkoztatónak hangzik, de számos nővel beszélgettem már, aki félve, szégyenlősen vallja be, hogy néha maszturbál, és ettől borzasztó bűntudata van, vagy szeretné tudni, hogyan elégülhetne ki, mert neki nem sikerül... És visszakanyarodhatnánk az előző poszt parázs vitájára arról, hogy milyen sokan bélyegeznek meg nőket csak, mert nem tudnak dugás közben elélvezni. Miről is beszélünk?
Szerintetek hogyan tanuljunk szeretkezni? Ti kitől és miből tanultatok legtöbbet? Mi segített volna az elején, mi lett volna az, ami sok bénázást és szenvedést megspórolt volna nektek? És mit szólnátok az intézményesített beavatáshoz?
