Kaptam egy magánlevelet, azzal a kéréssel, hogy adjam közre a benne felvázolt problémát. Az illető huszonéves srác, akinek a szex puszta frusztráció, kudarcok sorozata. Azt szeretné, ha a dolognak erről az oldaláról is beszélnénk. Úgyhogy alább következik a levele, majd az általam feltett kérdések és a rájuk adott válaszai.
Rengeteg kérdésem lenne még, és nektek is lesz szerintem, én úgy vélem, minden helyzetre van megoldás (bár lehet, hogy ez kincstári optimizmusnak tűnik), ezt azonban magának az érintettnek is akarnia kell.
Íme, a bevezető levél:
Üdvözlet!
Először is, ne haragudj, hogy zavarlak levelemmel. Nemrég találkoztam a blogoddal, felfedeztem, és viszonylag hamar elkezdtem dörzsölni a tenyerem: ez nekem kapóra jött!
Hogy miért írok? Ha bejön a tervem, akkor elrettentésként; polgárpukkasztásként; azért, hogy nevetség tárgyává (trágyává?) válhassak (mert megérdemlem); vagy pusztán csak megdöbbentsem az embereket: ilyen is van.
Nagyon nagy szívességet kérek Tőled, így ismeretlenül is. Pusztán csak azért írtam Neked, hogy megkérjelek: hirdesd az esetemet. Ha nem nagy kérés, jelentesd meg eme levelem (én lusta vagyok blogot írni, meg hát ahhoz ész is dukálna :)). Engedd meg, hogy érveljek: mindketten jól járunk! :) Neked egy új poszt - nekem meg rengeteg válasz a kérdése(i)mre.No, de miről is van szó?
Őszintén szólva egészen hihetetlen. Nonszensz, hogy létezhet ez. Ez, így, ennyire, ilyen mértékben.
Egy fiatal "férfi", egy 20-as éveiben járó szerencsétlenség vagyok. Egy szar, egy fos, egy selejtes valami, aki... hát, mondjuk ki: még szexelni sem tud. Ezért írtam Neked! :)
Több tucatnyi (~40) aktus van mögöttem az elmúlt évekből (kb 5-ből, azóta "élek" nemi életet) és úgy gondolom, hogy ilyen tapasztalatok után kimondhatom, nem megy, nem sikerült, kudarc.
Az elsődleges gondom, hogy hamar elmegyek (Hölgyeim és Uraim, lehet nevetni!). Ne ilyen 2-3 percre gondolj, hanem néhány (~10-15 vagy annyi sem, ki tudja?) lökésre (Hölgyeim és Uraim, lehet nevetni!). Szánalom a köbön. Nincs semmiféle testi (prosztata) problémám. Max fejben vannak gondok (illetve fejben vannak gondok), de ez számomra még mindig nem mentség. Nem tudok szexelni!
Oké, az alaptalanul okoskodó, szélsőségesen optimisták persze beleköthetnek, hogy "naná, hogy nem megy, ha csak prostituáltakkal voltál eddig" (ja, igen, csak velük voltam és ezek után is csak velük leszek). Nem szeretnék barátnőt, zavarna, meg egyébként, mekkora csajozós szöveg lenne már, a "Helló, rossz vagyok a szexben, megiszunk valamit?". Tényleg sohasem gondoltam egy társra, noha elég szeretetéhes vagyok és vágynék az ölelésre (és persze fordítva, bár a szeretet "adással" gondom nem volt soha, jelen pillanatban sem). Csak épp fizetett szolgáltatás keretében engedélyezem magamnak, hogy például hozzáérhessek valakihez. Mert nekem így jó. Illetve így LENNE jó, ha tudnék szexelni. De nem.
Nem tudom, miért pont én. Mit tettem rosszul, miért nem vagyok képes alapvető emberi tevékenységre? Persze, jöhetnek olyan klisékkel, hogy "érzelem nélkül nem megy", meg "beleugrottál a mély vízbe", bla-bla-bla. Ez mind hülyeség, csak a magas lóról való lenézés szüleményei. Szélsőséges cukormáz, ami az optimizmus szülte rózsaszín köd velejárója. Irreleváns. A tehetségtelenség elfedésére irányuló szánalmas kis tündérmesék.
Teljesítményt, tehetséget, önbizalmat nem adnak.
Bár... talán már nem is fontos. Persze, küzdöttem, küzdök én, de a tömérdek negatív szuggesztiót már elképzelhetetlen megzabolázni. Lehetetlen legyőzni, mind a hozzáállásomat, mind a tehetségtelenségemet, az emlékeimről nem is szólva. Vesztettem.
Egyfajta segítségkérés ez... Még egy utolsó sikoly. Egy kérdésekké váló kiáltás. Kérdések sorává mutálódó halálhörgés. Léteznek még hozzám hasonló szarok? Vagy tényleg én vagyok ebben a legrosszabb a világon? Vajon miért nem megy (ha már a dokik nem tudják megmondani)? Nagyon szánalmas vagyok?
Még egy témát érintenék. Kudarccal a hátam mögött nem érdemes előre haladni - ez az életfilozófiám. Mégis, hogy tudnék tükörbe nézni ennyi csalódással? Másoknak lehet, számomra viszont abszolút nem szomorú, hogy eldobjam az életem pusztán csak azért, mert:
a, nem tudok teljesíteni prostituáltaknál
b, mások sokkal jobban csinálják nálam!
Nem az a kérdés, hogy megteszem-e, hanem, hogy mikor (még azért annyira nem aktuális, de ami késik...). Nem mintha befolyásolható lennék eme tekintetben, de jogosnak érzitek kívülállóként? Ti, Nők, mit gondoltok rólam? Pusztuljak el, vagy dögöljek meg? Szánalmas féreg, vagy tehetségtelen fos-zsák vagyok, aki még szexelni sem tud? (Csak ezeket a variációkat fogadom el! :)) Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, mennyire gyűlölnétek/tartanátok szarnak/köpnétek le/nevetnétek ki emiatt (ha adott esetben ismernénk egymást)? Az ilyenek (ugye) meghalhatnak (hiszen selejtesek)? Ha már férfiként elbuktak - és nem azért, mert prostituáltakhoz járnak...
Sajnálom, hogy eddig csak ködösítettem! De fontosnak éreztem a köntörfalazást, talán így "jobb" a hatás...
No, nem is szaporítom tovább a szót: arra kérlek még egyszer, ha nem nagy szívesség, légy oly' kedves, jelentesd meg eme levelem a blogodon.
Hadd lássa a világ az erotika selejtjét!
Nagyon szépen köszönöm kedvességed!
Üdvözlettel:
Egy, illetve: "A" Szar.
A teljes levelezésünket nem teszem ki most ide, de gondoltam, érdemes néhány kérdést megfogalmazni. Íme, itt jönnek, a válaszokkal együtt:
1) Miket mondtak a szüleid arról, hogy mi a férfiasság, a szex, tabu volt-e, büntettek-e maszturbálás miatt?
Semmi baj nem volt a gyerekkorommal. Visszahúzódó voltam mindig is, de trauma, megrázkódtatás nem ért.
A testiséggel, szerelemmel kapcsolatban sem volt semmilyen negatív élmény. (Igaz, nagy elbeszélgetések, tanácsosztások sem.)
Maszturbálással semmi gond. Nyilván tovább bírom, mint "élesben". Konkrétan: nem ritka a fél órás, negyven, vagy ötven perces maszturbálás - ami gyakran folyamatos időt jelent, nem fél, egy perces megszakításokkal számított intervallumot. Persze az is előfordul, hogy mindössze néhány perc az egész.
Már annyira tönkretett a szex, hogy a merevedésemmel is gondok vannak. Egyébként anno a második körben tovább bírtam, aztán egyszer rástresszeltem, és azóta a második kör is hamar véget ér. (Mert szar vagyok.) Egyébként is, magasról teszek arra, hogy másodjára jobban menne - elsőre akarom sokáig bírni. Csak ahhoz meg fos vagyok.
Hogy-hogy "miért" rögtön prostihoz fordultam??? Mert hozzájuk AKARTAM fordulni. Most mégis, ki mással szexeltem volna? Azóta is csak videóban láttam volna nőt, ha nem megyek el hozzájuk. Hiszen nem próbálkoztam volna senkinél sem. Vagy szerinted mit tehettem volna, mentem volna vidékre és kereshettem volna egy kecskét? :DNem vagyok extrém csúnya meg extrém kibírhatatlan. Lehet, lenne esélyem nőknél (a kétségbeesett igényteleneknél). De NEM AKAROK barátnőt. Nem akarok párkapcsolatot. Nem bírom/bírnám, ha szeretne valami agyhalott barom (mert aki kapcsolatot kezdene velem, illetve kapcsolatot szeretne kezdeni velem, az biza az!).Ergo biztos szóba állnának velem, mondom ezt úgy, hogy nyilván sokkal több elutasítást kapnék, mint sikerélményt. De ezek nekem nem számítanak! Én FIZETNI AKAROK a szexért. Nem szeretnék nem pénzért, "ingyen" szexelni akárkivel. Egész egyszerűen azért, mert nekem így sokkal, de sokkal jobb (LENNE, ha nem lennék ilyen nagy über-fos és tudnék szexelni.)
Az élet más területein is esélytelen vagyok, csak épp a szexuális analfabétizmusom nyomja rá a bélyegét mindenre. Ha ez menne, mondjuk nem akarnék, illetve nem lennék öngyilkos a jövőben. Így viszont ketyeg az órám...
