Emlékszem, mikor életemben először bevallottam egy barátnőmnek, hogy beleestem valakibe, noha férjnél vagyok (jóval az első hűtlenségem előtt), megdöbbenve kérdezte: - De hát a ti házasságotok nem egy nagy szerelemből született? Én mindig azt hittem...
Hát nem. És még tudok kb 20 olyanról, ami szintén nem nagy szerelemből született. Egy részüknél az egyik fél szerelmes volt, a másik meg hagyta magát, más esetekben egyik se rajongott, de úgy tűnt, hogy tovább keresgélni értelmetlen, és szerettek volna családot, úgy tűnt, az adott partnerrel hosszabb távon is lehet tervezni. De arról, hogy az ember nem szerelemből kötött házasságot vagy költözött össze valakivel, és vállalt gyereket, manapság nem komilfó beszélni.
A teljes posztot itt olvashatod el.
Szavazni viszont itt alább lehet! Az első szavazás csak házasoknak, élettársi kapcsolatban élőknek szól, és az egyszerűség kedvéért csak a jelenlegi, vagy ha csupán egy volt, arra az egy hosszú kapcsolatra vonatkozik. Túl bonyolult lett volna több házasságot is figyelembe venni, de a kommenteknél kifejthetitek, ha nem az első kapcsolatotokban éltek, hogy milyen különbségeket tapasztaltok.
A második kérdés mindenkihez szól: arra vagyok kíváncsi, a szerelemből kötött házasság (vagy annak minősülő kapcsolat) szerintetek nagyobb eséllyel marad-e igazán monogám, mint az, amelyikben egyik vagy másik fél nem szerelmes, vagy a házasság deklaráltan más alapokkal rendelkezik?