Ha már ennyire belementünk a problémamegoldási vitába, gondoltam, érdemes erről is posztot írni.
Előfordul, nem is ritkán, hogy tanácsot kérnek tőlem. Vannak, akik Skarlát Betűként, röviden SB-ként ismernek és ebben a minőségemben fordulnak hozzám, és vannak, akik a civil énemet célozzák meg.
Nem mindenki hűtlenséggel kapcsolatban keres meg, persze, mióta a szexről szabadon blog létezik, már maga a szex is gyakori téma, de jellemzően mégis a kapcsolati hálókat boncolgatjuk azokkal, akik megtisztelnek bizalmukkal. A hozzám fordulók között vannak régi ismerősök is, és sokakkal beszélgettem már anélkül, hogy kifejezetten a tanácsomat kérték volna, de valahogy mégiscsak a véleményemre voltak kíváncsiak. Olykor nehéz eldönteni, mennyire szabad tanácsot adni valakinek. Mint az ominózus korai magömléses ügyben is nagyszerűen kiviláglott, léteznek emberek, és nem is kevesen, akik csak azért kérnek tanácsot, hogy jól behúzzák a másikat a csőbe: a hiúságára apellálnak, lám, én milyen tekintély vagyok, tőlem tanácsot szokás kérni, mikor pedig az ember bekapta a horgot, és jól "megszakérti" a problémát, csattan az ostor: "Igen, de... Ha nem így lenne, hanem... Te ezt úgyse érted, mert... Neked könnyű..."