Néhány napja figyelemmel kísérem a rendőrségi oktatóvideókkal kapcsolatos felhördüléseket, amelyek már a külföldi sajtó figyelmét is felkeltették.
Már megírtam egy hosszú posztot (itt alább némi hezitálás után mégiscsak közzéteszem), mikor jött a tüntetés híre. Ribancsétának nevezték el, én inkább ribancmarsnak hívtam volna, de végül is mindegy. Angolul slutwalk - vagyis az ötlet nem saját. És nem a legjobb évszakban próbálták megrendezni.
Nem sokan vettek részt rajta, és ebből sokan azt a következtetést próbálják levonni, hogy a magyar társadalmat hidegen hagyja a nők elleni erőszak. Pedig szerintem ez nem ilyen egyszerű, Engem tuti nem hagy hidegen, egy ilyen tüntetésre azonban mégsem mennék el, főleg nem ribancos ruhában - mert ez nem az én stílusom. És sok más emberé sem. Lehetek ribanc a négy fal között a pasimmal, de ez csak ránk tartozik. Nem fogom ország-világ előtt eljátszani ezt a szerepet. Van, aki szereti a magamutogatást, van, aki meg nem.
És, mint tudjuk, nem minden áldozat illegeti magát úgymond ribancosan, akármit is jelentsen ez. Lehet, hogy sok áldozat is idegenkedik az ügy ilyetén megjelenítésétől.
Értem a polgárpukkasztást, csak nem biztos, hogy ezzel használnak az ügynek. Ennyi elég is az utólag írt bevezetőből. Most következzen az eredeti poszt.
Jó ötlet-e figyelmeztetni a nőket arra, hogy bizonyos viselkedési és öltözködési módok provokatíve hatnak bizonyos környezetben, bizonyos férfiakra? Vagy ez csak arra jó, hogy a nőkre hárítsuk a felelősséget, ha bármi is történik? Hiszen az, hogy mi provokatív és mi nem az, egyéni ízlés kérdése. Az egyik kultúrában a boka kivillanása már a szemérmetlenség netovábbjának számít, a másikban meg topless rohangálni se problémás.
Van egy olyan érzésem, hogy pont a lényeg sikkad el az erről szóló vitában. Az egyik oldal szerint a nők nagyon is tehetnek arról, hogy veszélybe kerülnek, a másik oldal pedig minden felelősséget levenne róluk, és azt átrakná 100%-ban a fiúkra, férfiakra.
A vita globális szinten zajlik - hagyományos társadalmakban életre-halálra. Nem akarok senkit kultúrtörténeti visszatekintésekkel untatni, de tény, hogy a patriarchális társadalmak, modern szemmel elképesztő kegyetlenséggel hárították és hárítják ma is a felelősséget a nőkre - ha most itt csak a nőkkel szembeni nemi erőszak formáiról beszélünk - mert persze a szexuális bűncselekményeknek ezek csak egy szeletét alkotják.
Még mindig léteznek olyan országok, nem kis számban, amelyekben mindenképp a nőt teszik (elsősorban) felelőssé az erőszak miatt, amelyet rajta elkövetnek. Vagy a férfit is, de őt kevésbé, illetve mindenféle kibúvókat keresnek számára, vagy szimplán kijelentik, hogy a fiúk már csak ilyenek...) A nő mindenképp rosszul jár, ha nem titkolja el, mi történt (persze, ha egyáltalán van módja eltitkolni), letartóztathatják házasságtörésért, ha feljelenti az elkövetőt, felakaszthatják, ha tettlegesen védekezik és véletlen megöli a támadóját - emlékezzünk csak a nemrégiben kivégzett iráni lányra! Ha teherbe esik, vagy csak kiderül, hogy mi történt, a családja taszítja ki, vagy kövezi meg szimplán azért, mert kihívóan viselkedett (hogy mi a kihívó, az persze nagyon széles skálán mozog és szinte meghatározhatatlan).
Már az is nagy eredmény, hogy mi rég nem tartunk itt, és mikor felháborodunk, mindenképp érdemes belegondolni, hogy ez mekkora vívmány. De persze még messze járunk a Kánaántól: szó sincs arról, hogy ne lennének negatív előítéleteink azon nőkkel szemben, akiket megerőszakolnak. És ehhez nem kell férfinak lenni, a nők között is bőven van olyan, aki a hibát elsősorban(?) kizárólag(?) nőtársában keresi.
Ugyanakkor a probléma ennél sokkal bonyolultabb.
Nemrégiben a facebook-on elkezdett keringeni egy 10 pontos javaslat gyűjtemény- hogyan kerüld el a nemi erőszakot - a fiúknak címezve. Nem arról volt szó, hogy ők hogyan védekezzenek az esetleg őket fenyegető szatírok ellen - mert ugye ez is létezik, sőt, férfiakat erőszakoló nők is vannak (épp a minap olvastam egy megdöbbentő esetet, amelyben egy performanszon részt vevő színészt erőszakolt meg az egyik női látogató), bár ez sokkal ritkább... Hanem arról, hogy mit tegyenek, ha kanosnak érzik magukat. Vagyis a potenciális tetteshez fordul a magát biztosan elmésnek tartó szerző. Ne a lányoknak adjunk jótanácsokat, hanem a fiúknak - hogy ők miért ne erőszakoljanak meg nőket.
Megvallom, szerintem ez kicsit se vicces. A fiúk és férfiak nagy része nem erőszakol meg nőket, a nők nagy része viszont kerülhet olyan helyzetbe, amely veszélyt rejt magában. Ugyebár a betöréseket se úgy próbáljuk megelőzni, hogy a potenciális besurranó tolvajokhoz intézünk 10 pontos felhívást, hanem a lakástulajdonosok figyelmét hívjuk fel arra, hogy mire vigyázzanak, ha nem akarnak egy nap kifosztott ingatlan közepén ácsorogni. De persze a magántulajdon tiszteletét ugyanúgy már gyerekkorban kell(ene) megtanítani mindenkinek, mint a másik ember akaratának tiszteletét mindenféle szexuális jellegű dologgal kapcsolatban - sőt, ez utóbbi sokkal fontosabb lenne.
De bizony, hogy létezik kockázatvállaló ás kockázatkerülő magatartás. A lakástulajdonos esetében ez például ott kezdődik, hogy kulcsra zárja az ajtót, esetleg mindenféle különleges zárakat szereltet fel, riasztóberendezésre költ, vagy kutyákat vesz, satöbbi. De akár az is lehet egy módszer, hogy nem olyan környékre költözik, ahol extrém magas a betörések száma - már, ha megteheti. Védekezni sokféleképpen lehet. De senkinek eszébe se jutna, hogy nem helyes tanácsokkal ellátni egy lakástulajdonost, ha az ingatlana biztonságáról van szó.
Ettől függetlenül persze bármi megtörténhet, kirabolhatnak egy roppant jól őrzött, biztonsági berendezésekkel ellátott házat is, csak a valószínűsége kisebb.
Azt hiszem, ugyanígy áll a dolog egyéb bűncselekmények megelőzése kapcsán is. Ha valaki könnyelmű és szinte tálcán kínálja magát a legkevésbé biztonságos helyen és a legveszélyesebb alakok között, annak sokkal nagyobb esélye van áldozattá válni.
Tehát igenis van értelme tanácsokat adni a lányoknak, nőknek azzal kapcsolatban, hogy miként kerülhetik el a zaklatást, a nemi erőszak bármely formáját. Nem mindegy, hogy ezt miként tesszük, milyen módszerrel és milyen hangsúlyokkal. És persze az sem mindegy, hogy milyen erőszakra gondolunk: mert a családon belül elkövetett zaklatás elkerülése jóval nehezebb, mint ismeretlenek potenciális támadása ellen védekezni. (Egy amerikai statisztika szerint a randikon történt nemi erőszak 84%-ban a nő előzőleg is ismerte a tettest.)
Hadd idézzek fel egy saját sztorit, amely szerintem elég jól szemlélteti, mire gondolok.
Épp nagykorú lettem, de a kortársaimhoz képest tapasztalatlannak számítottam, és egyáltalán nem voltam tudatában annak, hogy nőként is lehet rám nézni... Nyilván a neveltetésem miatt, amely kb arról szólt, hogy miként ne legyek nő. Mindenesetre teljes naivitással elfogadtam egy idősebb férfi meghívását külföldre, hogy töltsek nála pár napot - nekem ez nyelvgyakorlás szempontjából volt érdekes, no meg ingyen szállás, ingyen idegenvezető is jutott, úgy tűnt, a hülyének is megéri. Egyfajta atyai jóbarátnak tekintettem, tudtam, hogy van egy lánya, úgy gondoltam, majd ő is ott lesz. Nos, nem volt ott. És a második éjszaka a pasi bepróbálkozott. Eszméletlen szerencsémre nem volt erőszakos, és mikor látta, hogy nem vagyok vevő a dologra, visszavonulót fújt.
De én annyira megrémültem, hogy összecsomagoltam és hanyatt-homlok elmenekültem.
Most őszintén: ki volt a hülye a történetben? Biztos, hogy nem tett volna jót, ha valaki ráébreszt arra, hogy egy ilyen helyzet veszélyes lehet, és nem szabad belemennem? Sejtelmem sem volt róla, hogy kihívóan viselkedem, pedig, mint utóbb kiderült, igenis ezt tettem... Ismétlem: szerencsém volt, a kaland végződhetett volna egészen másként is.
Persze, kerülhet az ember úgy is veszélybe, hogy óvatos és vigyáz arra, hogy mit csinál. De a saját tapasztalatom az, hogy sokkal kisebb az esélye. Ha lányaim lennének, én biztos megpróbálnám felkészíteni őket ezekre a helyzetekre. Mert az sem megoldás, hogy bezárjuk őket, meg minden környékbeli fiút megfenyegetünk - mikor arra kerül a sor, úgyse leszünk ott, hogy megvédjük őket, sajnos.
A minap kíváncsiságból megkérdeztem pár 30 év körüli nőt, hogy ők szoktak-e éjszaka egyedül kószálni - mert én ezt maximálisan megpróbálom elkerülni. Meglepődtem, mert azt mondták, hogy igen, nincs is bennük félelemérzet, az egyik teljesen elhagyatott helyekre jár futni szürkületkor. Vajon helyesen teszi? Nem ment fel semmilyen bűnelkövetőt az, hogy valaki nagyon meggondolatlanul kitette magát a veszélynek - ez egyértelmű. De az se vitatható szerintem, hogy egy olyan országban, ahol azért előfordulnak támadások, nem kéne ennyire könnyelműnek lenni.
A témát persze sokáig lehetne még ragozni...
De most inkább azt a kérdést tenném fel nektek: ti mit tanácsolnátok a lányotoknak - hogyan csökkentse minimálisra annak az esélyét, hogy bántsák? Ne járjon szórakozni? Tanuljon meg valamilyen harcművészetet? Ne tegyen ki provokatív fotókat közösségi oldalakra? Ne öltözzön túl kihívóan? Ne kószáljon egyedül az utcán éjszaka? És szerintetek milyen módszerrel lehet a pozitív üzeneteket úgy eljuttatni főleg a leginkább veszélyeztetett 14-24 év közötti korosztályhoz, hogy ne söpörje le egy mozdulattal az asztalról az egészet, azzal, hogy mi hülyék vagyunk, és ők úgyis tudnak magukra vigyázni?