Nagyon fiatalon nem szeretünk belegondolni, hogy a szüleink generációja is él szexuális életet... De hogy a nagyszüleinké is, na, az végképp nem izgat bennünket, sőt, szerintem sokan gondolni se akarnak rá. Mintha szégyen lenne, bűn, vagy szentségtörés.
Ahogy múlik az idő és egyre közelebb kerülünk az 50-hez, majd elhagyjuk ezt a bűvös számot, vélhetően annál inkább foglalkoztat bennünket, hogy meddig lesz bennünk vágy, hogy a partnerünk, partnereink meddig kívánnak még, illetve, ha nincs senkink, meddig van esélyünk találni olyasvalakit, akivel szexelni is lehet. Mert az idősebbek társkeresése, kalandozása se csak arról szól, hogy kézen fogva ülnek a padon és élvezik az őszi napsütést. Nem kéne őket mesterségesen aszexualizálni - sajnos épp elegen aszexulizálják önmagukat anélkül is, hogy segítenénk nekik.
Társadalmunk persze a végtelenségig képmutató, egyrészt elfogadásról papol, másrészt a szex kommersz ábrázolásmódja csak fiatal és valamiféle, a fene se tudja, hol megírt "esztétikai kódexnek" megfelelő testek pofánkba tolásában merül ki. A testek nagy része nőké, de persze "idealizált" formában kapjuk mindezt készen, ezzel etetnek éjjel és nappal - kontextustól függően vagy nagy mellű, de karcsú derekú cicababák, vagy kis mellű, sokszor csontsovány modellek, esetleg kidolgozott izomzatú sportolók kerülnek elénk. (Persze pornóban létezik kifejezetten időseket szerepeltető műfaj is, de mint a pornó nagy része, ez sem a valódi, élvezhető szexről szól, úgy érzem. A nagymamival ezt meg azt csinálják című videók nem biztos, hogy sokat segítenek az elfogadásban, de lehet, hogy tévedek.)
Férfiban leginkább csak a kidolgozott izomzatú sportoló a menő, esetleg a metroszexuális(ként ábrázolt) modell, de ahogy nemrég egy kísérletből kiderült, a férfiak sokkal kevésbé szerepelnek puszta dekorációként és puszta szexuális tárgyként, mint a nők.
Hogy miért szidom már megint a női (és a férfi) test mainstream ábrázolását? Mert mindenkiben rossz érzéseket kelt(het), akinek más a teste, sőt, azokat is elbizonytalanítja, akik nem effajta testektől indulnak be. Főleg nem olyanoktól, amelyek csak a photoshop szakértők áldásos tevékenységei által léteznek, a valóságban nem. Nincs baj a szilikonmellel, tőlem bárki szeretheti az éhező lányokat is, akik papírzsepivel tömik magukat, de senkinek nem kell olyanná válnia, mint ők, sőt, senkinek nem is kell őket kívánnia.
Van kívánatos sovány és kövér ember, van kívánatos fiatal, középkorú és idősebb is, és az ő szexualitásuk ugyanolyan izgalmas lehet, ugyanolyan szép vagy épp mocskos, mint bárki másé. Lehet, hogy ez borzasztó banálisan hangzik, de sokak számára nem az - például azok számára, akik képesek azt mondani egy nőnek, akivel lefeküdtek, hogy túl öreg vagy túl kövér/sovány vagy nekem ahhoz, hogy bemutassalak a barátaimnak...
Nemrég az USA-ban egy, alkalmi partnere által túl öregnek titulált asszony úgy tiltakozott az őt megalázó attitűd ellen, hogy erotikus képeket készített magáról, és ezeket kitette a netre - nem semmi bátorság kellett hozzá. Persze mondhatjuk azt, hogy senki nem parancsolhatja meg egy férfinak, hogy olyan nőt kívánjon, aki x év fölött van, főleg nem nappali fényben... Nem, ez valóban nem parancsszóra megy. De meggyőződésem, hogy ha nem tömnének minket folyamatosan az idealizált, fiatal testek ábrázolásaival, akkor sokkal kevesebb problémánk lenne ezzel. Persze bunkók akkor is lennének - mert egy dolog, hogy reggel rájövök, hogy nem akarok többet szexelni az illetővel, de azt nem így közlöm.
Térjünk vissza a címben feltett kérdésre: elérkezik az idő, mikor túl öregek leszünk a szexhez? Azt mondanám, nem az életkor itt a mérvadó. Vannak olyanok, akik már negyvenes éveikben elvesztik érdeklődésüket, mások vígan hancúroznak nyolcvan fölött is... Az, hogy mennyi idő telt el a születésünk óta, önmagában nem ok arra, hogy abbahagyjuk a szexet. Lehet, hogy csökken az érdeklődésünk, lehet, megváltoztat a menopauza, a férfiaknak nincs már olyan merevedésük, mint azelőtt (bár ezen lehet segíteni, mint tudjuk), de azért felhagyni a szexszel, mert már nem elég feszes a testünk, zsírpárnáink vannak, lóg a bőrünk, vagy bármi más? Na ne...
A nagyokosok szerint a nők egyébként korábban lemondanak a szexről, mint a férfiak, de nagy kérdés számomra, hogy ennek elsősorban hormonális okai vannak-e (azok is léteznek), vagy egyszerűen alkalmazkodnak a társadalmi elvárásokhoz, ha a partnerük (aki legtöbbször idősebb náluk) őket már nem kívánja, meggyőzik magukat arról, hogy ez a fejezet lezárult. Sokan egyszerűen azért nem szexelnek többet, mert ők nem vágynak a férjükre vagy a szexre úgy általában (bár a két dolgot olykor összekeverik), és végre hivatkozhatnak a korukra, megkönnyebbülve teszik le a kényszerdugások terhét. Mitagadás, idősebb nőként azért egy fokkal nehezebb külső megoldást találni, mint férfiként. (A férfiak korábban meghalnak, egyre kisebb a kínálat, és sok férfi fiatalabb nőket részesít előnyben, stb).
Egyébként, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, itt egy érdekes felmérés a nők szexuális étvágyáról 50 fölött.
Az étvágyhoz képest a valóságos aktivitás persze kisebb, ha valakit érdekel, a fent linkelt német cikk 2. táblázatában ezt is megtalálja.
Nagy kérdés, hogy mit tegyünk, ha mi magunk nem hagynánk fel a szexszel, de a partnerünket a jelek szerint már nem érdekli, vagy mi nem érdekeljük, fiatalabbak meg igen... Ha nincs partnerünk, és azt hisszük, a mi korunkban már esélytelen lenne keresgélni...
Akinek van férje/felesége, de nincs szexuális élete, az majdhogynem ugyanolyan helyzetben van, mintha egyedülálló lenne. Vagy lemond az egész témáról, vagy megelégszik a maszturbálással (már ez is jót tesz, úgyhogy legalább ezt ne tagadjuk meg magunktól), vagy megpróbál partnert keresni. Léteznek kifejezetten 55+-os társkeresők is, de tulajdonképp bármely társkeresőn járhatunk szerencsével. Persze, ha aktívak vagyunk és eljárunk ide-oda, könnyebb dolgunk lesz: az életvidám, erotikát sugárzó emberek idősebb korban is vonzóak. De ha meggyőzzük magunkat arról, hogy nekünk végünk, akkor végünk is lesz. Lehet, hogy nincs más megoldás, mint a hűtlenség útjára lépni - egy korábbi hűtlenség-blogos posztomban szereplő felmérésből, amelyben arra kérdeztem rá, ki hány éves korában volt először hűtlen, akadt pár ember, a szavazók 3,6%-a, aki 50 fölött volt az első alkalommal, és az összes szerető kb. 25%-a volt 50 fölötti.
De ha még fiatalabb korban észleljük, hogy a monogámia hosszabb távon abba az irányba vezet minket, hogy egyre kevesebb szex, vagyis inkább úgy mondom: egyre kevesebb élvezhető szex legyen az életünkben, akkor érdemes minél előbb cselekedni. Megoldás lehet a nyitott kapcsolat is, amely sokmindenben segíthet, de főleg a szexuális aktivitás fenntartásában előnyös: 55 év felettieket érintő felmérés szerint a nem monogám kapcsolatban élőknek kétszer annyi szexelés jut, mint a monogámoknak, a változatosságról már nem is beszélve. Ők nagy valószínűséggel nem is csak kényszerből, vagy ímmel-ámmal csinálják. És most hadd ne kezdjem sorolni, mennyire tesz jót a klassz szex az egészségünknek, a lelkünknek, általában véve a közérzetünknek. Ne hagyjuk abba, ha egy mód van rá! Vagy inkább: ha eddig nem kezdtük el, akkor kezdjük el mihamarabb!