Előző hűtlenséges posztom itt, a szesza blogon átalakult a kommentek révén olyan vitaposzttá, amely rengeteg kérdést felvetett, de aki nem tartozik a kemény maghoz, az persze észre sem vette.
Nos, mivel a téma sokakat, szinte mindenkit érint, kényes és muszáj beszélni róla, úgy döntöttem, vonjuk be a szélesebb nyilvánosságot is. Ki-ki kifejtheti a véleményét arról, hogy szerinte mit kell tennünk szülőként gyermekeink felvilágosítása, vagy épp homályban tartása érdekében, ha a szexről van szó. Vagy épp: ha egyáltalán nincs szó a szexről, mert jobb, ha a gyerek nem is tudja, hogy létezik ilyesmi.
Szívesen veszem persze a kibicek hozzászólásait is, akiknek ugyan nincs gyerekük (vagy még nincs), de őket is felvilágosították valahogy, vagy sehogy, őket is érték mindenféle befolyások: nekik is lehet elképzelésük arról, hogy annó mit szerettek volna hallani - persze nem biztos, hogy mai fejjel fel tudjuk mérni, mi tett volna jót nekünk gyerekként és fiatalként. Azt viszont általában elég pontosan érzékeljük, ha az, ami történt, baromira nem tett jót.
A mostani ifjú nemzedik bátor tekintettel, 18-as karika ellenére vagy éppen azért idetévedő tagjainak véleményére meg aztán főleg kíváncsi vagyok. Ti mit vártok a szüleitektől? Hagyjanak békén a témával? Vagy zavar benneteket, hogy prűdek(nek látszanak)? Próbáltatok beszélni velük a kérdéseitekről, vagy máris úgy gondoljátok, hogy fényévekkel többet tudtok a szexről, mint az ősök? (Ne higgyétek, még akkor sem, ha most ez a látszat.)
Egyáltalán, hány éves korban kezdődik a felhomályosítás? Mikor az ovisnak egyesek beadják a kamu mesét a gólyáról, aminek köszönhetően az ártatlanságot a fél csoport hülyének nézi (merthogy az ő szüleik a frankó verziót mesélték el, persze normális esetben a gyerek életkorának megfelelően)?
És ott is kezdődik, hogy megszégyenítjük-e a nemi szervét piszkáló gyereket, tiltjuk-e a magányos örömszerzést, vagy a helyén kezeljük a jelenséget, és arra figyelmeztetjük csak, hogy ezt mások előtt ne, és akkor kezdünk aggódni, ha a gyerek nagyon sokat csinálja. (Mert akkor szorong, és tényleg szakemberhez kell fordulni.)
De ott is kezdődik, hogy elfogadjuk-e a gyerekünket, annak, ami: fiúnak illetve lánynak - vagy, ha egyik se akar lenni, akkor annak (bár ez elég ritka, de fejlettebb országokban erre is van lehetőség). Én már akkor boldog lennék, ha a lányoktól nem várnák el, hogy fiúk legyenek, mert kb 20 év, amíg az ember ledolgozza a kis hercegnőkkel szemben keletkezett hátrányát, ha belekényszerítették egy pszeudofiú szerepbe, pedig lány akar lenni. A homoszexuális gyerek nevelése fokozottan bonyolult lehet, persze elsősorban a társadalom hozzáállása miatt - ezt a témát szülők előtt felhozni a fiatal számára is hatványozottabban nehéz, sokkal gyakoribb a titkolózás.
És mi legyen később, amikor már nem csak a nemi identitás, de a fogamzásgátlás és a betegségmegelőzés is téma? Elégedjünk meg azzal, hogy elmagyarázzuk, hogyan kell óvszert használni? Vagy már ez is kínos? Esetleg tegyünk úgy, mintha teljességgel lehetetlen volna, hogy a kis tizenéves csemeténknek egyáltalán eszébe jut a szex (á, olyan kislány/kisfiú még). Hány és hány tinédzser szüleitől hallottam már ezt, te jó ég. Lehet, hogy én is ilyen naiv leszek?
Várjuk meg, míg ő kérdez? (Miért pont tőlünk kérdezne?) Vagy hozzuk fel a témát? És mikor? Nagy eséllyel le fog pattintani, hogy milyen vérciki, ha az apja/anyja jön a szexuális felvilágosítással, mikor ő már rég mindent tud. Mert megnézett pár pornófilmet. Ki tudja, hány évesen...
Tiltsuk a pornótól? Na és, ha tiltjuk, akkor majd nem nézi? Ki hiszi ezt el? Próbáljunk meg beszélni a pornóról? Vagy helyezzük a hangsúlyt a szerelemre, az érzelmekre? Írassuk be hittanra, mert a vallásos fiatalok biztos nem szexelnek?
Nézzük együtt erotikus filmet? Rejtsünk el otthon szexről szóló könyvet a polcon? Van, aki még kutogat a szülei könyvtárában, mint 20-25 éve mi tettük? (Ezt elég nehezen tudom elképzelni.) Esetleg adjuk a könyvet a kezébe? Ha tőlünk kapja, maximum 13-14 éves korig fogja elolvasni... És milyen könyvet?
Hadd osszam meg veletek friss élményemet, csak mert mindenkit óvnék attól, hogy ezt a könyvet adja oda bármely fiatalnak. Mohás Lívia: Hová, merre, lányok, fiúk? minden szexről szóló mondata kiver egy biztosítékot. A neves pszichonéni már azzal kezdi, hogy őt tulajdnonképpen undorítja a mai fiatalok szexhez való hozzáállása, és nincs is kedve erről írni. Drága Livi néni, bár ne vette volna rá magát, mindenki jobban járt volna. Majd szentel egy fejezetet az orális szexnek és a masztinak - hogy ezek miért is olyan káros dolgok. Sose találnátok ki, mi a baja az orális szexszel, de ha nagyon megszorongattok, elárulom.
Ha úgy érezzük, a személyes beszélgetés, vita mégiscsak fontos, de részletekbe menően ezt nem a szülő kellene, hogy felvállalja, akkor mégis, kit javasolnátok, kit tudnátok elképzelni olyan barátként, bizalmasként, aki tuti nem él vissza a helyzettel, de nem is olyan begyepesedett, hogy csupa negatívum hangoztatásával inkább lebeszélje a szexről a fiatalt, ahelyett, hogy annak szépségeit ecsetelné? Fontos-e a bizalmi személy neme? Attól függően fontos-e, hogy milyen a fiatal szexuális orientációja?
Nos, azt hiszem, bőven elég lesz ennyi vitaindítónak. Még ide biggyesztek egy szavazást, mert ez a javaslat is felmerült az előző poszt kapcsán. Tudom, nem könnyű választani...
Kardhal őskommentelő kérdéseire lehet tehát válaszolni ezúttal:
