A tisztaság és a lelkiismeretesség méreg mindenféle erotika számára. - mondja Volkmar Sigusch, az egyik leghíresebb szexkutató a világon.
Egy másik szexkutató, Woody Allen szerint pedig a szex mocskos dolog, de persze csak akkor, ha jól csinálják.
Most már csak azt kéne tudnunk, hogy milyen a mocskos szex, és milyen a "tiszta", de főként lelkiismeretes szex. Nyilván nem arról van szó, hogy mennyire gyakran fürdünk, és mennyire spontánul kezdeményezünk, bár ezek sem elhanyagolható kérdések... De még a mocskos szexet is érdemes tisztán elkezdeni. Noha azon is lehet vitatkozni, mennyire illúzióromboló, ha minden dugás előtt gondosan lezuhanyozunk...
Mitől "tiszta" egy szexuális élmény? Attól, hogy nemes lelkű emberek csinálják egymással? Attól, hogy illedelmes dolgokat művelnek, és attól is lelkifurdalásuk lesz? Vagy attól, hogy csak a szerelmünkkel csináljuk AZT, amiről amúgy nem is illendő beszélni? Az egyházak szexre vonatkozó tanításai mennyire herélik ki biológiai késztetéseinket, és egyáltalán, lehet-e igazán élvezni azt, amit a szabályok betartásával művelünk? No, de melyek ezek a szabályok, és miért is ne tarthatnánk be őket?
Nyilván mindenki számára kicsit mást jelent a tisztaság és a mocsok a szex vonatkozásában. (Bár a konyha és fürdőszoba állapotának vonatkozásában is, ha már itt tartunk.) A mocskos az, ami valamilyen szempontból szégyellnivaló (?), hogy úgy mondjam, perverz... De hogy mi a perverz, az ugye koronként változik, függ a neveltetésünktől, az éppen uralkodó társadalmi szokásoktól, attól, hogy a felszínen milyen szabályok betartását várják el tőlünk, és attól, hogy a valóságban mi számít elfogadottnak, és mi nem... Az pedig, hogy mit szégyellünk, attól is függ, hogy ki előtt. Meg, hogy épp hol tartunk a gátlások alóli felszabadulás rögös útján. Már, ha voltak gátlásaink valaha.
Sokáig például perverz dolognak számított az orális szex, amit manapság tényleg csak a Mohás Lívia-féle, a szextől alapvetően undorodó emberek tartanak perverznek, de azért ne higgyük, hogy létezett olyan történelmi kor, amelyben az orális szex ne lett volna jelen. Természetesen az is igaz, hogy mindig léteztek emberek, akik ezt elutasították, de az sem volt mindegy, hogy milyen partnerrel utasították el: mondjuk a feleség ne szopjon, mert az nem való tisztességes asszonynak, de a kurvát vagy a szeretőt arra tartjuk... Ugye, ismerős?
Ha azt mondom, a test a Szentlélek temploma, és ennek tudatában éljük meg a szexualitást, ahogy a katolikusok teszik, akkor nehéz lesz akár egyetlen "mocskos" fantáziát is nyugodt szívvel megosztanunk a partnerünkkel. Márpedig, ha csak a szimpla dugást tartjuk komilfónak, lehetőleg még azt is csak misszionárius pózban, remélve, hogy ez a nőnek is pont elég lesz az orgazmushoz (ami valószínűtlen), akkor sejtelmünk se lesz az erotika valódi mélységeiről.
Van, akit ez nem is zavar. Van, akinek a partnerét se zavarja. Akkor ezzel nincs is baj, nem ők lesznek az erotika legnagyobb élvezői. Miért, van, akit meg a konyhaművészeti remekek hagynak hidegen, és a legegyszerűbb kajákat szereti legjobban.
A baj akkor van, ha 1. egyiküket mégis zavarja, 2. mindkettejüket zavarja, de ezt nem merik egymásnak bevallani, 3. az, akit nem zavar, roppant szarul érzi magát attól, hogy a partnerét zavarja, és az általa nyújtott illedelmes szexszel nem képes megelégedni.
Mert hiába van beosztva, hogy minden kedden este 9h-kor elvégezzük a házastársi kötelességünket, és pontosan 15 percet szánunk erre, ennek aztán végképp semmi köze az erotikához. Aki azonban erre érzéketlen, és tökéletesen beéri a heti, kétheti vagy havi egy alkalmas, számára kielégítő szeánsszal, annak az életben nem lesz átlátható, hogy miért olyan boldogtalan a partnere és miért próbálkozik olyan hülyeségekkel, mint a kutyapóz vagy a 69-es - pfúj!!!
Persze az is kérdés, mennyiben rontja a "mocskos" szexről alkotott képzeteinket a pornó mindenütt való jelenléte. Ha voltak idők és társadalmi osztályok, amelyekben az orális szex valami eszméletlen felkavaró dolognak számított, ma már olyan banális, hogy szinte nem is érdemes említeni (nem, mintha ettől mindenki csinálná is), és állítólag egyre vadabb élményekre vágyunk... Ott az anális mindenféle formája, ami szó szerint is mocskos lehet, ha nem végzünk előtte extrém tisztálkodási rituálékat, amelyek korántsem étvágygerjesztőek, kivéve, ha valaki pont erre gerjed... Aztán ott a többes szex, amely ugyancsak sokak fantáziáját mozgatja meg... De sokaknak ez is banális, és még izgalmasabb dolgokat keresnek.
Baj ez? Vagy a baj inkább az, hogy nem is azért keressük mindezt, mert valóban vágyunk rá (van, aki igen, van, aki nem), hanem azért, mert nem ismertük meg a vágyakozás autentikus formáját? A valódi erotikát? Vajon van-e önmegtartóztatás nélküli, tilalom nélküli erotika? Vagy az erotika épp attól izgalmas, hogy megszegjük a szabályokat? Lehet, hogy a különböző egyházak tilalomfái kifejezetten az erotika malmára hajtották a vizet? És pont a szexuális forradalom fosztott meg bennünket tőle?
Sőt, lehet, hogy maga a tény, hogy a hűtlenségnek még esélye sincs polgárjogot nyerni, éppen hogy megőrzi a házasságon kívüli kalandok erotikus töltetét? Mert ami kicsit sem tilos, az nem is izgalmas? Szerintetek?