Rengeteg heteró férfi fantáziáját mozgatja meg a testi-lelki jó barátnők közötti kommunikáció: egyrészt kíváncsiak rá, vajon szó esik-e szexről is (persze a szöveg mellé tetteket is szívesen képzelnek), másrészt nem szívesen gondolnak bele abba, hogy a lányok kibeszélik egymásnak esetleg legintimebb titkaikat is, és ebbe beletartozik az aktuális pasijuk, férjük, szeretőjük ágybéli és ágyon kívüli teljesítményének taglalása...
Beletartozhat - vagy sem. Vannak barátnők, akik beszélnek ilyesmiről, és vannak olyanok is, akik sose. Ha a magam tapasztalatára gondolok, azelőtt igencsak csínján bántam a témával. Nyilván egyetlen barátnőmet sem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy az intimitásába gázolok, de mikor nagyobb lett a bátorságom, mert elkezdtem férfiakkal igazán őszintén szexről beszélgetni, óvatosan nyitottam a lányok felé is - például azért, hogy ellenőrizzem, bizonyos pasik állításainak van-e bármi valóságalapjuk.
Igazán technikai részletekbe akkor még nem mentem bele, de rájöttem, hogy mennyire izgalmas belelátni mások intimitásába, még ha csak egy kicsit is... Megtudni, hogy van olyan, aki egy bizonyos busz rázkódásától élvez el, például egészen meglepett. Sose felejtem el, mikor egyiküktől tippet kértem, vajon szerinte melyik az a póz, amely esélyes lehet elélvezés szempontjából. (Megmondta, de nekem nem jött be.) Mit mondjak, nőkkel szexről beszélgetni baromi izgalmas dolog. De nem általánosságban, hanem konkrétan: az ő saját szexuális tapasztalataik az érdekesek.
Ma már természetes számomra, hogy részletekbe menően elemezgetek szexhez kapcsolódó kérdéseket, akár személyes ismerőssel, akár anonim módon itt, ezen a felületen, vagy a másik blogomon, de továbbra is vannak olyan barátnőim, akikről tudom, hogy nem fognak megnyílni, olyan traumákon mentek keresztül, és olyan a neveltetésük, hogy a téma csak egy bizonyos pontig tárgyalható meg velük. Ezt tiszteletben is tartom, nem traktálom őket olyasmivel, ami esetleg sértené az érzékenységüket. Ugyanakkor saját tapasztalatból pontosan tudom, mennyire sokat segíthetnék nekik, ha nem zárkóznának el a téma részletes megbeszélésétől. Vagyis csak a kezüket kéne kinyújtaniuk, hogy jobb legyen nekik, de nem tehetek semmit, hogy valóban kinyújtsák a kezüket...
Ilyen szempontból is igen érdekes volt például a Jóni masszázs című könyvben az a rész, amelyben a a masszőz utólag kikérdezi a vendégeit, hogyan érezték magukat, miközben a puncijukat simogatta, ő miket vett észre, és a vendégek mit éltek át közben - ilyenkor óhatatlanul szóba kerülnek korábbi szexuális tapasztalatok is. Az egyik kliens például beszámol róla, mennyire élvezte, hogy nem elvárás az orgazmus, neki nem szokott menni partnerrel, és ez nagyon frusztrálja, a masszázs egyik pozitívuma meg éppen az volt, hogy nem kellett semmilyen elvárásnak megfelelnie.
Partnerrel megbeszélni a szexet - ha egyáltalán nyitott rá, és szerintem sokan nem azok -, egészen más, általában korlátozottabb, mint mikor egy kívülállóval beszélünk róla. Sokan úgy érezhetik, hogy nem lehetnek őszinték, mert az sértő lenne, vagy mert értelmetlen: úgyse változik semmi. Aztán ott a másik aggodalom: a múltbéli vagy párhuzamosan futó partnerekről se szívesen beszélünk, mert milyen dolog az már, egyrészt lehet, azt érezzük, hogy ezzel a másik titkait teregetjük ki, másrészt féltékenységet ébreszthetünk. Vagy irigységet, mert a másik pasi valamiben mondjuk jobb volt, akár olyasmiben, ami alkati kérdés, és nem tanulható, tehát csak frusztrációhoz vezet. Szerencsére olyan is van, akit izgat, ha más partnerről hall, de nem hiszem, hogy ez lenne a nagy többség hozzáállása, no meg arra mindig kell vigyázni, hogy az éppen aktuális férfi úgy érezhesse, hogy nála soha nem volt jobb az életünkben. (Lehet, hogy így is van, persze, ha szerencsések vagyunk.)
A lényeg az, hogy a partnerünkkel, főleg, ha az érzelmileg is kötődik hozzánk, általában nem lehetünk maradéktalanul őszinték. De a barátnőnk egészen másképp működnek... És most tekintsünk el olyan, ritkább esetektől, mint azonos pasin való osztozás (noha nagyon izgalmas beszélgetéseket lehet folytatni erről is, de itt nagyon bezavarhat az érzelmi érintettség), a leszbikus kapcsolat, vagy a biszexuális barátnő, aki alkalmi szexpartner is - ezekben az esetekben nem a barátnők vs. pasik világa című felállás működik.
Az esetek túlnyomó többségében a barátnő nem több és nem más, mint barátnő, vagyis érzékenységének megsértése nélkül lehetünk vele őszinték. Az igazán ideális, a megnyílást segítő helyzet persze a barátságos idegené, aki még szakember is, de most őszintén, kinek van arra pénze, hogy szexterapeutához menjen, meg ha nincs is komoly problémája, miért fizetne azért, hogy valaki meghallgassa? Persze, a barátnőkkel akadhatnak problémák akkor is, ha nincsenek közös érdekeltségeink. Lehet például, hogy a barátnő sokkal sikeresebb a férfiak között, mint mi, vagy sokkal könnyebben élvez el, esetleg neki van állandó pasija, nekünk meg éppen nincs, vagy fordítva: lehetünk mi sokkal kedvezőbb helyzetben, mint ő.
Aztán adódhatnak ideológiai problémák, mert mi szabadosabbak vagyunk, esetleg hűtlenek, vagy nyitott kapcsolatban élők, szvingerezők, ő meg szigorúan monogám, vagy, mert mi imádjuk az orális szexet, ő meg undorítónak tartja, vagy, mert bennünket izgatnak a nők is, őt meg ettől kirázza a hideg (bár a legutóbbi hírek szerint teljesen heteró nő nincs is)...
A barátnői szexbeszéd tehát rengeteg akadályba ütközhet, mégis nagyon jó lenne, ha működne. Vajon ti hogy tapasztaljátok? Tabu a saját szexuális tapasztalatok kibeszélése, vagy teljesen nyíltan kezelitek a témát? Fontos-e nektek, hogy legyen kivel beszélni, van-e olyan barátnőtök, akivel lehet, vagy isten ments, hogy nővel társalogjatok ilyesmiről? Ha már itt tartunk: esetleg szívesebben beszéltek-e róla férfiakkal, a partneretekkel, vagy olyan férfival, aki a "barát zónába" tartozik?
Az alábbi szavazás értelemszerűen csak nőknek szól!
