Szexről szabadon

Beszélgetések közben olykor felmerül a kérdés, hogy kinek megy csak egyszer, kinek többször is, és mennyi ez a több. A Master of Sex 4. évadjában pedig egy, a szexklinikára besétáló fiatal nő arra kéri a szakembereket, hogy dolgozzák ki a többszörös elélvezés megtanulásának protokollját. Mert hallott róla, hogy vannak nők, akiknek nem csak egyszer sikerül, és milyen remek lenne ebbe beletanulni. (A sorozatról már írtam korábban.)

Valóban vannak ilyen nők, de férfiak számára sem lehetetlen a feladat: egyeseknek ejakulációval együtt is megy többször, mások tudatosan alakították úgy, hogy magömlés nélkül legyenek képesek elélvezni, és így könnyebb az ismétlés, mint a hagyományos módon. Egyes nőknek spontán, különösebb erőfeszítés nélkül sikerül, mások keményen megdolgoznak érte. 

Vajon létezik-e olyasmi a ti szexuális életetekben, amit csak külső partnerrel tapasztaltatok meg, férjjel/feleséggel soha? És létezik-e az ellenkezője?

Ha igen, akkor miért alakult így? Ti nem voltatok nyitottak a témára korábban, vagy a hivatalos partneretek nem akart róla hallani (nem akarta csinálni), esetleg eszetekbe se jutott, hogy ezt is lehetne, vagy azt hittétek, hogy nektek ez nem való, nem szerez örömet? Esetleg vágytatok rá, és nem mertétek szóba hozni? Vagy kipróbáltátok, de rosszul sikerült, és felhagytatok vele, aztán egy szerető jóvoltából kiderült, hogy mégiscsak tudjátok élvezni?

Kipróbálás után esetleg haza tudtátok-e vinni a tudást, később a hivatalos partnerrel is működött-e, vagy inkább elvette a kedveteket attól, hogy vele bármit is kipróbáljatok? Volt-e olyan, amit a férjetek/feleségetek élt meg szeretővel, és mesélt róla? Ezek után ti is ki akartátok-e próbálni vele, vagy undort éreztetek? Vagy csak közönyt?

Nézzük, milyen élményekre gondolok:

1. Partner jóvoltából átélt orgazmus (itt férfiakat nem tudok elképzelni, de nőket nagyon is, akiknek a férjük közreműködése nyomán soha nem volt orgazmusuk)

2. Többszörös orgazmus

3. Férfiaknál: ejakuláció nélküli orgazmus

A teljes listát itt találhatjátok meg. Kommentelni is odaát lehet. 

Ha nem lenne olyan bonyolult a szexhez fűződő kapcsolatunk, akkor elsősorban két okból szexelnénk: mert jól akarjuk érezni magunkat, illetve, mert gyereket szeretnénk. Az előbbi sokkal gyakoribb lenne, mint az utóbbi. De lehet, hogy ez az egész csak merő fantáziálás, hiszen az állatvilágban is van kényszerszex, hatalomfitogtatási szex, előnyök elérése érdekében folytatott vagy unalomból űzött szex... Akkor az embernél ne lenne? És akkor még az istenek dicsőítésének érdekében végzett szexuális cselekedetekről nem is beszéltünk.

2007-ben jutott eszébe két tudósnak, Cindy Meston-nak és David Buss-nak, hogy egyáltalán megkérdezze az embereket, vajon miért is szexelnek ők, és mit gondolnak, miért teszik ugyanezt mások. A 444 megkérdezett 17 és 52 éves kor között volt, vagyis nem csak egyetemistákat interjúvoltak meg.

Amíg várni kell az újabb szesza posztra, ajánlom figyelmetekbe a Hűtlenség blogon megjelent cikkemet. Hozzászólásra is odaát van lehetőség. 

Biztos meglepő lesz az állítás, de Agatha Christie-t tulajdonképpen első férje, Christie kapitány hűtlensége tette világhírűvé. Persze nem közvetlenül, de ha a kapitány nem enged egy másik nő csábításának, és nem szeret bele, Agatha nem ragadtatja magát egy olyan egyéni bosszúra, mint 11 napos eltűnése, ami az Egyesült Királyság első számú celebjévé tette. Az eltűnési sztori előtt se volt épp ismeretlen, de a világ egyik legjobb marketing fogásának is nevezhető bújócska révén lett igazi sztár...

Nem hiszem, hogy magyar fürdőben vagy strandon gyakran találkoznának az emberek burkinivel, vagyis (általában, de nem mindig) egész testet fedő, muszlim nők által használt fürdőruhával, legfeljebb a tévében, az olimpiai közvetítéseken tűnhetett fel, hogy bizonyos nők nem hagyományos fürdőruhát viselnek mondjuk a strandröplabdánál (mert az uszodában spéci vallástól teljesen függetlenül lehet teljes testet fedő úszódresszt viselni), hanem olyan cuccot, amiből tuti, hogy nem villan elő a mellük, ha nagyot ugranak (ahogy egyébként a kis bikiniben versenyző nők melle olykor elő is villan, aztán vagy zavarja őket, hogy a fél internet ezen csámcsog, vagy nem.)

De Németországban és a franciáknál ez a viselet olyan heves indulatokat vált ki, mint mondjuk a nyugati világban általában a nyilvános szoptatás. Míg az, hogy valaki a gyerekét szoptatja, akár törölközővel letakarva egy strandon, szemérmetlennek tűnik sokak szemében (ahogy erről már korábban írtam), ugyanakkor a magát épp, hogy kicsit sem mutogató muszlim nő a burkinijével ugyancsak elfogadhatatlan látvány bizonyos emberek számára. Miért is? Miért lenne kötelező zsebkendőnyi bikiniben/fürdőruhában flangálni a strandon, mikor ez számos nőnek nem is kényelmes, ráadásul mindenféle testszégyenítés melegágya? 

Ha nem akarunk egyéb fogamzásgátló módszert használni, vagy éppen nincs kéznél semmi, mert nem úgy készültünk, a megszakításos szex általában működik - ami meglepő, hogy statisztikák szerint az interruptus a terhesség megelőzése szempontjából körülbelül olyan biztonságos, mint az óvszer: 17/18%-os esély van mindkét esetben a teherbeesésre. [Mivel többen megdöbbentek ezeken a számokon, utólag hozzáfűzöm: a nem tökéletes alkalmazás esetén ilyenek az arányok, tökéletes alkalmazáskor 3-4%.]

Vagyis: az óvszer esetében elsősorban annak köszönhető a rossz statisztika, hogy nem kezdettől fogva használják, vagyis csak befejezéshez húzzák fel, így aztán nem csoda, hogy mindkét esetben az ejakuláció előtti történések  meghatározóak. Az interruptus esetében egyébként a Planned Parenthood nagyobb százalékos arányt állít: 100 nőből, aki ezt a módszert használja, 27 esik teherbe. 

Pedig a bibliai Onánnak 100%-osan bejött a dolog, igaz, hogy az Úrnak nagyon nem tetszett, és ki is végezte emiatt, de gyerek nem született abból a házasságból... Amint ebből a történetből is látszik, már az ókorban pontosan tudták, mitől döglik a légy, és az interruptus bevett gyakorlat lehetett, ha bizonyos papok nagyban ágáltak is ellene. Érdekes, hogy manapság sokan éppen azért alkalmazzák, mert vallási okokra hivatkozva nem akarnak egyéb fogamzásgátlási módszert bevetni. (Lásd még hőmérőzés, mint lelkiismeret-megnyugtató metódus.)

Több helyen olvastam már, hogy van, akit a pornó látványa elégedetlenebbé tesz önmagával vagy a partnerével, esetleg egyszerre történik mind a két hatás, ettől aztán a normális szex egyre ritkább lesz: a pornókedvelő félnek túlzottak, irreálisak az elvárásai, vagy, ha ez nincs is így, a pornót utáló fél veszíti el a magabiztosságát. 

Olyan esetről is olvastam, amelynek főszereplője, egy pornófüggő férfi képtelen volt normális szexre, mert a valódi nők nem izgatták, a barátnőjével sem szeretkezett soha... Ez persze már nagyon is problémás, de attól, hogy léteznek függők, még nem kéne állandóan a pornót (meg a globalizációt és a kapitalizmust) vádolni minden rosszal, ami ezen a világon létezik. 

Ritkán nézek meg videókat, de erre a poliamór házaspárként aposztrofált két emberre, Eilin-re és Andrew-ra kíváncsi voltam: leültek egy kamera elé egymással szemben és cetlikről kérdéseket olvastak fel, amelyekre a másiknak valamilyen módon válaszolnia kellett.

A szituáció nagyon is mesterkélt, már maga az is, ahogy odaültették őket, a lehető legkényelmetlenebb: egymással szemben, közöttük egy térdig érő asztal: esély sincs arra, hogy egymáshoz érjenek, miközben olyan témákról beszélnek, amelyek esetén egy szerelmespár szerintem szükségét érzi, hogy megérintse egymást... (Jó, tudom, ez az egész egy sorozat része, de a rendezők végezhettek volna jobb munkát is.)

Három kameraállásból veszik őket, a kamera általában egyszerre mutatja kettejüket megosztott képernyőn, tehát látni lehet, hogy miként reagálnak egymás mondandójára, vagy oldalnézetből látjuk őket, a kis asztallal, egy amúgy teljesen üres stúdióban. A környezet a lehető legsemlegesebb és a lehető legalkalmatlanabb ilyen témák őszinte megbeszélésére, szerintem. Az is igaz, hogy nincs mód "menekülni", vagyis máshová nézni, valamivel játszadozni, valamit az ölükbe tenni védekezésként... Hogy ez mennyire volt szándékos, mennyire nem, azt nem tudom. 

Az alapszituáció az, hogy négy éve élnek házasságban, és a pasi előállt azzal, hogy ő nyitni akar - a felesége előtt nem is élt soha monogám kapcsolatban, úgyhogy számára ez a tapasztalat új (és nehezen bírta a korlátozást) - míg a nő számára a nyitott kapcsolat volt eddig ismeretlen és a testbeszéde alapján ijesztő. Úgy tűnik, a nőnek esze ágában se lett volna magától kilépni a monogám keretek közül, de miután önmagának is beismerte, hogy biszexuális, megtette. Van egy elég nehezen érthető rész (2. perctől), ahol az előző éjjel történt dolgokról esik említés, úgy tűnik, hogy a nő egy másik férfival szeretkezett a férje jelenlétében, és a férj látta rajta, hogy zavarban van, bizonytalan abban, vajon hogy reagál majd a férj mindarra, amit lát. (Az sajna nem derül ki, hogy reagált, de nem úgy tűnik, mintha zavarta volna a dolog.)

Természetesen nem ez az első beszélgetésük, hónapok óta rágják a témát, és biztos vagyok benne, hogy odahaza nem ilyen higgadtak... Amúgy az egész inkább csak nyitott kapcsolatnak tűnik, és nem poliamóriának, legalábbis ebben a fázisban: semmi nem utal arra, hogy bárki külsőssel érzelmi kapcsolatuk is lenne, inkább csak szexuális élményekről esik szó. 

Folytatás itt

A napokban szavazta meg a francia Parlament, hogy skandináv példát követve a jövőben ők is a prostituáltak fizető vendégeit fogják büntetni, nem a hivatásos szexmunkásokat. A svédek már 1999 óta így tesznek, a prostitúció csökkent is, de persze attól messze van, hogy megszűnt volna.

Amíg a világ világ és nem promiszkuis törzsközösségekben fogunk élni újra, amíg a monogámia az uralkodó szokás, és léteznek olyan emberek, akik nem akarnak vagy nem képesek párkapcsolaton vagy alkalmi kalandokon keresztül szexhez jutni, addig lesz prostitúció.

Noha általában a női prostituáltak vannak fókuszban, azért ne feledjük, hogy léteznek férfi prostituáltak is, mindkét nem számára, bár a munkájuk jellege egészen más, ha a klientúra meleg férfiakból áll, mint ha heteró nőkből. És biztos létezik leszbikusokat kiszolgáló prostitúció is, bár erről még nem olvastam sehol...

Olykor olybá tűnik, mintha minden kislányt és nőt permanensen zaklatnának. Mintha ennek elkerülésére nem lennének módszerek. Van, akit durván, fizikailag is molesztálnak, van, akit "csak" paskolgatnak, fogdosnak, van, aki a szóbeli változatnál többet nem tapasztalt. Néha úgy tűnik, hogy az összes férfi hibás, pedig természetesen nem. 

Valószínűleg szerencsésebb vagyok az átlagnál, mert igazán traumatikus élményem egy se volt. A bókokat nem tekintem zaklatásnak, legfeljebb, ha nyílt utcán idegen szól hozzám, az megijeszt. Ha valaki azt mondja, hogy csinos vagyok, annak általában örülök. Biztos nem mindegy, ki mondja. De tehetünk különbséget aszerint, hogy nekünk az az illető éppen tetszik-e vagy sem? Ha nem tetszik, akkor zaklat? Ha meg bejön, akkor alig várjuk, hogy észrevegyen és mondjon valami szépet?

Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, főleg nem a gyerekeket érintő részét - és itt a kisfiúk ugyanolyan érintettek, mint a kislányok. Csak kíváncsi vagyok rá, hogy a blog olvasói tényleg olyan nagy százalékban tapasztalták-e meg ezt a jelenséget, tényleg olyan gyakori-e, mint egyes cikkekből kitűnik? Például, hogy ne lehessen végigmenni egy városon anélkül, hogy az embernek ne szólnának be, teljesen városfüggő. És kultúrafüggő. Van, ahol divat a "catcalling", és van, ahol senki se csinálja. Amerre én járok-kelek, nem jellemző.