Hogy nézünk ki szex közben? Szépek vagyunk vagy nevetségesek? Torz az arcunk vagy átszellemült? Látszanak a bőrhibáink, az extra kilók, vagy éppen a csontos testünk, öregnek tűnünk? Vagy épp már azok is vagyunk? Belenézünk a tükörbe, készítünk-e felvételt, filmet, megkérdezzük-e a partnerünket, esetleg kipakoljuk-e a pornófilmjeinket egy oldalra, ahol véleményezni is lehet a látottakat?
Van, aki szerint szex közben mindenki nevetséges (lásd John Barth Az úszó opera c. regénye), van, aki pedig magát a szeretkezést attól függetlenül esztétikusnak tartja, hogy a benne részt vevők klasszikus értelemben szépek-e vagy sem. Akad, aki amiatt aggódik, hogy nem elég tökéletes a teste, ezért képtelen ellazulni, és akad, aki pedig éppen attól lesz még sokkal szebb, hogy érzi: a partnerét ez egyáltalán nem izgatja, mert szépnek és szeretnivalónak, kívánatosnak, izgalmasnak fogadja el úgy, ahogy van.
Ráadásul egyáltalán nem egyértelmű, hogy ami klasszikus értelemben, az aranymetszés szabályai vagy a korízlés szerint szép, az izgató is-e egyben. Vagy, ami nem szép, mitöbb, kissé mellbevágó, az nem elképesztően izgató-e. Vajon mennyire hagyjuk magunkat társadalmi elvárások és divatok, photoshoppolt modellek és a mainstream pornó által befolyásolni, és mennyire bízzuk rá magunkat a saját, zsigeri reakcióinkra?
Vizuálisan túlterhelt és ízlésterror által szabályozott világban élünk, mindenek fölött áll a látvány, a kozmetikázott, meghamisított, torzított látvány, amellyel egymásban ébresztünk kellemetlen érzéseket. Mert aki ma úgy gondolhatja, hogy tökéletes (a teste) és csak ahhoz közeli partnerrel elégszik meg, az egyszer csak nagyot fog koppanni, és vagy megtanulja elfogadni saját és partnerei korlátait, vagy képtelen lesz elviselni testének változásait. (De ezt a kérdést most nem bontom ki.)
Vajon azzal szeretünk-e szeretkezni, aki szép, vagy azzal, aki bennünket szépnek lát? Vajon "megengedjük-e" a partnerünknek, hogy szépnek lásson, vagy megpróbáljuk erről lebeszélni? Vajon szebbek leszünk-e szex közben? (Mivel szeretkezés közben oxytocin termelődik, amely a kötődést erősíti, ráadásul a nőt szebbé is teszi, könnyen lehet, hogy a férfi nem csak szebbnek, de szeretnivalóbbnak is látja a partnerét - persze, ha már kötődik hozzá.) Mennyire torzul el az arcunk elélvezéskor? Sokkoló-e ez a látvány, vagy nagyon izgató? Meg merjük e nézni önmagunkat közben, élvezzük-e a partnerünk látványát? Aggódunk-e a nemi szerveink esztétikája miatt, esetleg kritizáljuk-e a másikét? (Az ezzel kapcsolatos teljesen abszurd hisztériáról és divatokról külön írhatnék persze.)
Jó szex közben, felszabadultan és olyan partnerrel, aki teljes mértékben elfogad, de nem csak passzívan elfogad, hanem kíván is bennünket, szerintem csakis szépek lehetünk. Megnézhetjük a tükörben is, hogy festünk, mi magunk a saját testünket sosem azzal a szemmel fogjuk látni, ahogy a partnerünk bennünket, ráadásul tükörbe nézve azonnal elkezdünk szerepelni. A többi pármilliárd ember véleménye meg, őszintén szólva, kit érdekel? Ha mindenképp tudni akarjuk, milyen hatást gyakorlunk másokra, tényleg felpakolhatunk a netre amatőr videókat, aztán frusztrálódhatunk a reakciók miatt, bár a negatív hangok sokszor nem a kinézetet érintik, hanem a szex minőségét vagy azt, hogy a felvétel mennyire profi. De készíthetünk pornót csakis önmagunk számára is. Izgalmas élmény, és sokat tanulhatunk is belőle. Mert például rájöhetünk, hogy az élvezetes szeretkezés tényleg gyönyörű.
