Frivol témának tűnhet, de napi szinten felmerül, és sokaknak komoly gondokat okoz a testszőrzet és a szexuális vonzerő kapcsolata. Az utóbbi években tarolt a szőrtelenítési divat, alig lehetett fazonírozottnál dúsabb szeméremszőrzetet látni pornófilmekben (kivételek persze mindig vannak), főképp ennek és a millió reklámnak köszönhetően, mely szerint magától értetődő, hogy a teljes simaság a tuti, az intim szőrtelenítés nagyon sok nő, és férfi napi, heti vagy havi rutinjába is belekerült - módszertől és igényektől függően kinek mi.
A két nemet azonban hiba volna egy kalap alá venni: míg a nők szőrössége - és itt most nem elsősorban a puncira és környékére, hanem minden másra is gondolok - szinte tabuvá vált (mondjuk szőrös lábbal rövid szoknyában flangálni nem hiszem, hogy bárhol a civilizált világban kifejezetten nyerő lenne), addig a férfiak azért nyugodtan megőrizhetik továbbra is természetes megjelenésüket, senki nem fog rajta kiakadni - legfeljebb bizonyos nőknél nem lesz sikerük.
Miközben a fiatalok körében a férfi szőrtelenítés is divattá vált (ugyancsak pornós példát hozok: mainstream pornóban egyre kevesebb a testszőrzet a pasikon, már se a mellkas, se az ágyék, se a láb nem bozontos többé), de azért a mindennapokban bőven látni még szőrös férfiakat, úgyhogy a vészharangot nem kongatnám meg. Majd a szavazásból kiderül, hogy a nők, legalább is az itteni olvasók mennyire preferálják a csupaszságot, illetve mennyire vannak oda a bozontos mellkasért, mint ez itt (szóljon, aki nem ismeri fel az illetőt):
A szőrtelenítés persze ősi szokás, és főként Keleten teljesen bevett civilizációs vívmány, már az ókorban is nagy divat volt - a paraziták távoltartása nem utolsó szempont, de az is tény, hogy a szép test kultuszához mindig is hozzá tartozott valamiféle szőrtelenítés: én például nem nagyon emlékszem olyan, csupasz embereket vagy isteneket ábrázoló festményre, amelyen túl sok szőr lenne (kivéve persze a faunokat és hasonló teremtményeket, amelyek félig az állatvilághoz tartoznak). Vagyis azt állítani, hogy a szőrtelenítés modern hülyeség, minimum műveletlenségre vall. (Tessék belenézni mondjuk az EROTICA Facebook oldal gyűjteményébe, akár kínai, akár klasszikus európai képeket nézegetünk, lehetnek azok mitológiai tárgyúak vagy pornográf életképek, egy dolog közös bennük, maximum egy kis szőrcsomót látunk ágyéktájon, de többnyire azt sem.) [Alább Hans von Aachen: Három grácia c. festménye]
Vagyis a szép testről alkotott, a képzőművészet által közvetített elképzeléseinkben nemigen szerepel szőrzet. A modelleknek vagy nem volt, vagy csak az idealizáló művész hagyta le a képről... De most gondoljunk bele, mennyire másképp nézne ki egy fekvő Vénusz dús testszőrzettel... Beleborzongtatok?
Kivételt képez például ez, a kifejezetten pornográfnak ható, de múzeumbam kiállított, vagyis mégse pornográf, A világ eredete című kompozíció Gustav Courbet-től, amely előtt nemrég egy festőművésznő a saját punciját is megmutatta az arra járó látogatóknak - a hírekben sajnos nem szerepelt, hogy depilált volt-e a puncija vagy szőrös, pedig ez szerintem fontos információ lenne. A művészi kifejezőerő érdekében szerintem szőrösnek kellett volna lennie.
De lépjünk egy kicsit tovább: mi a baj a szőrtelenítéssel, ha van vele baj, és mi jöhet még e téren?
Mint minden divatirányzattal, a "szabaduljunk meg minden szőrünktől" mottójú trenddel is az a baj, hogy ízlésterrort jelent: és egy nagyon-nagyon kényes témában. Mert az, hogy milyen testszőrzetünk van, a génjeinktől függ: van, akinek divatosabb formációt dobott a gép, van, aki meg nagyon más, mint az épp uralkodó ideál. Persze, nem megoldhatatlan problémáról van szó, mondhatja bárki, csak meg kell találni a megfelelő módszert a szőrtelenítésre.
De mindez persze azzal kezdődik, hogy nem fogadom el magamat és a másikat olyannak, amilyen. Olyan extrém dolgokhoz vezet, mint hogy tizenéves lányoknak ajánlgatnak punciszőrtelenítést - mikor még szinte ki se nőtt a szeméremszőrzetük... Sajátos, kicsit skizofrén állapot: a szeméremszőrzet és általában a testszőrzet megjelenése a nemi érettség jele, de azonnal le is akarjuk törölni ezt a jelet, hogy a kislány puncija úgy nézzen ki, mint azelőtt, kislányosan. Nem tagadunk meg ezáltal valamit tőle, önmagunktól?
Az alábbi, számomra kicsit sokkoló ábra azt mutatja be, h milyen különböző területek jöhetnek számításba szőrtelenítés szempontjából (mindegyiknek külön ára is van...)
Nem az az üzenete-e ennek a vad szőrtelenítési láznak, hogy a punci a maga természetességében fúj, nem is szép, nem is kívánatos? (Ugye, olvastunk már olyan kommentet itt, a blogon, egy korábbi posztnál, amelyben éppen ez fogalmazódott meg, és nem férfi írta le.)
De nem csak a női test kerül össztűz alá: a nagyon szőrös férfiak is kényelmetlenül érezhetik magukat az egyre terjedő szőrtelenítési divat láttán. Nem egyszer olvastam már társkeresőn: férfi vagyok, a szőrzetemtől nem fogok megszabadulni. Ezek szerint sokan a férfiasság egyik fontos attribútumának érzik a szőrösséget, és nem tartják igazán macsónak azt, aki depiláltat.
De arról se feledkezzünk meg, hogy minél erősebb valakinek a testszőrzete, annál macerásabb, fájdalmasabb, időigényesebb, drágább és veszélyesebb a szőrtelenítés, és persze annál nagyobb szüksége lenne rá az illetőnek, aki igazodni akar.
A bőrgyógyászok könyveket tudnának teletölteni a szőrtüszőgyulladásokról és az intim tájékon végzett borotválások és depilátorral való ügyködések siralmas eredményeiről. (Horror: punciszőrtelenítés depilátorral - de már itt, a blogon is volt olyan, aki mondta, hogy ő ennek mestere. Én beleborzongtam.) Ami a reklámban sima és gyönyörű bőr, az a valóságban esetleg gennyes sebek sokasága, mert a szőr nem szereti, ha kitépkedik... És vannak kifejezetten problémás esetek, olyan emberek, akiknek súlyos egészségügyi gondjaik lesznek egy szőrtüsző elfertőződéséből például. Ha a gyulladás az ágyék környékén keletkezik, akkor még kínosabb... Kérdem én, megéri? (Nem akarom itt most elrettentő példákkal illusztrálni a posztot, de ha valaki még nem látott ronda szőrtüszőgyulladást, az üsse be a keresőbe, aztán sírjon.)
A szőrtelenítős ízlésterror ellenében az utóbbi időben felbukkant az újraszőrösítő mozgalom, már Madonna is pózolt műszőrös hónaljjal, amit most nem biggyesztek ide külön... Szép, szép, hogy legyen elfogadott a szőrös hónalj, de ha nekem nem olyan van, nem ragasztok rá direkt. Hogy a fene se tudja, milyen célból kitalált bundás bugyi demonstratív felhúzásáról már ne is beszéljünk. Vagy de, ha arra van igény.
Nektek mi fér még bele, mit tartotok igazán szexinek, mit taszítónak? Milyen legyen egy nő, milyen egy férfi, szőrzet szempontjából? Ha a partnereteknek radikálisan más az ízlése, mint nektek, mennyire toleráljátok? Hajlandó az elkezdeni szőrteleníteni, aki eddig nem tette, és szőrösíteni, aki depilált vadul, csak, mert a szerelme, a szeretője ezt kívánja tőle? Na, és milyen módszerre esküsztök? Aki a borotvára, attól külön megkérdezném, nem őrül-e meg a viszketéstől, ami utána napokig fennáll... És milyen klassz érzés borostásnak lenni ágyék tájon...
Alább 3 szavazás szerepel, először a nőket kérdezem meg, milyennek szeretik a férfiakat, majd fordítva, végül uniszex módon lehet választani a szőrtelenítési módszerek között. Megpróbáltam úgy összeállítani a szavazást, hogy ki-ki önmagáról is szavazhasson, de az túl bonyolult lett volna. És elég diszkriminatív is vagyok ezzel, mert csak heteró véleményre kérdezek rá, de egy posztnak sajnos korlátosak a lehetőségei.