A múltkori öt, hűtlenséget érintő, Helen Fisher antropológustól származó megállapítás után (amelyből igazán csak négy vonatkozott konkrétan a hűtlenségre, lásd előző poszt), nézzük most a folytatást, vagyis a 6. pontot.
6. Millió pszichológiai, kulturális és gazdasági változó határozza meg, hogy a hűtlenség milyen gyakori és milyen formát ölt
De egy dolog biztos: hogy globális jelenség és elterjedtebb, mint az internet, noha szinte minden társadalom elítéli, és számos helyen súlyos büntetéssel is jár. Őszintén szólva olyan mainstream véleményt sehol nem olvastam még, hogy a hűtlenség teljesen rendben van, és hajrá, csináljuk: ha még emlékeztek, az extrém liberális svédek is ki voltak akadva a viszony.hu-ra emlékeztető társkereső hirdetésein. Érdekes módon a hűtlenség ettől még él és virágzik, akármilyen társadalomról is legyen szó, és még a legszigorúbb szankciók se állítják meg, noha nyilván ezerszer meggondolja az, akinek az élete függ tőle, mint az, aki sokkal kevesebbet kockáztat. És itt persze nagyrészt a nőkre gondolok, mert a hagyományos kultúrákban őket szokták felelősségre vonni még akkor is, mikor nemi erőszak áldozatai (vagy önvédelemből gyilkolnak, ahogy a napokban kivégzett iráni lány tragikus történetéből kiderül), nem hogy olyan, házasságon kívüli szexen kapják őket rajta, amelybe még bele is egyeztek.