A szex egyik legtermészetesebb következménye, és sokak szerint egyenesen egyetlen célja és értelme a megtermékenyülés és a gyerekszülés. De amint bekerült a képbe a gyerek, úgy távolodik az addigi szexuális életünk. Akár jó volt, akár nem, akkortól más lesz. Már a terhesség tényétől is megváltozik, ha másképp nem, tudatilag.
Persze azelőtt, a régi szép vagy ronda időkben senki nem zavartatta magát különösebben egy várandós nőtől - merthogy termékeny időszakában a férjes asszonyok nagy része szinte folyamatosan terhes volt és gyakorlatilag évente szült, vagy még gyakrabban vetélt el. Senki nem volt tekintettel arra, hogy a női test hogyan regenerálódik, vagy, hogy lelkileg felkészült-e egy újabb megpróbáltatásra, addig gyártották szakmányban a gyerekeket, amíg a házaspár egyik tagja meg nem betegedett, meg nem halt, vagy valamilyen külső körülmény el nem választotta őket egymástól. A gyerekek közül sokan nem érték meg felnőtt korukat.
De az, hogy a gyerekek jelenléte miatt ne legyen szex, elképzelhetetlen volt. A szex minősége más kérdés, persze, legfeljebb a magasabb társadalmi osztályokban engedhették meg maguknak, hogy szeretkezzenek, hogy egyáltalán ráérjenek ilyesmire. Vagy, hogy tudják, mi az... Ott, ahol egyetlen helyiségben élt három generáció, nyilván nem lehetett erotikáról beszélni. A magasabb társadalmi osztályokban viszont sokszor külön hálószobában aludtak a házastársak és csak olykor-olykor látogatta meg a férfi a nőt - de ebben az esetben sem azért maradt el a szex, mert a gyerekek jelenléte akadályozta, hiszen azokkal a személyzet foglalkozott.
Másik fontos különbség, hogy a házasságok nem szerelemből illetve személyes vonzalom alapján jöttek létre, így a szex sokszor nem a házaspár egymás iránti szeretetének és vágyának kifejeződése volt.
De ennyi elég a múltból. Nézzük, mi tűnik jellemzőnek ma Európában vagyis a mi térségünkben, konkrétabban a középosztály berkeiben - mert ennek a blognak a közönsége jellemzően ebből a körből kerül ki.
Egyrészt jóval kevesebb a gyerekünk, mióta létezik születésszabályozás, a jóléti társadalomban felértékelődött a gyerek szerepe, sokkal nagyobb tiszteletben tartjuk őket, hajlamosak vagyunk aszerint szervezni az életünket, hogy nekik mi a legjobb, és a legtöbben nem élünk már több generációs családban.
Mindenféle könyveket olvasunk a gyereknevelésről, nem hiszünk már abban, hogy a kisbabákat korán rá kell szoktatni arra, hogy a saját ágyukban aludjanak (na jó, biztos vannak ilyen elvetemültek), demokratikusabban nevelünk, igyekszünk megértőek lenni, fontosnak tartjuk az utódok szellemi, lelki fejlődését. Sokkal intimebb a kapcsolatunk a gyerekeinkkel, mint mondjuk nagyanyáinknak volt a szüleinkkel, de ha még egy generációt feljebb ugrunk, akkor aztán már csak elvétve találunk intimitást.
A gyerek tovább gyerek, később nő föl, vagy még akkor sem, sokak szerint elrontjuk azzal, hogy nem dolgoztatjuk, mindentől kíméljük, és lemondunk egy csomó dologról miatta. (Mondom, ez nem általában igaz minden társadalmi osztályra, és akikre nem igaz, azokat a többségi vagy mainstream társadalom el is ítéli mifelénk.)
De miért is részletezem mindezt? Mert a megengedő, megértő, intimebb kapcsolatot feltételező nevelés egyik eredménye, hogy a kisgyerek mindenütt láb alatt van, mindenbe beleszól és mindenhová bejáratos. A szülők ágyába is. Ez pedig meglehetősen problémássá teszi a szexuális életüket.
De, ahogy fentebb említettem, a szexmegvonás már elkezdődhet a terhességgel is.
Van, hogy már a terhesség alatt is megszűnik a szex, egészségügyi okokból. Vagy a nő nem kívánja. Vagy a férfi nem tud mit kezdeni egy idő után a felesége megváltozott testével. Tudom, nagy felháborodást szokott okozni még a gondolata is, de vannak, akik ilyenkor mennek félre először. Leginkább férfiak, de nőkkel is előfordul. Ha egyesek nem tudnak mit kezdeni a várandós nővel, mások pont éppen őket találják rendkívül izgatónak, és, bár nem szívesen gondol rá az emberek többsége, bizony a terhességtől se lesznek szentek az asszonyok, ahogy semmi mástól sem.
Ha minden jól megy, természetes szülés után 6 héttel újra lehet szexelni. No de kérdés, hogy minden jól megy-e. Vagy csak látszólag megy jól. Vagy még látszólag sem.
A legáltalánosabb libidógyilkosok a következők: a kialvatlanság, a kimerültség, az ingerültség és a csalódottság, hogy nem így képzeltem, hogy itt engem átvertek. Hogy ki vert át, az nem teljesen világos, de a férj kéznél van bűnbaknak. Lehet, hogy tényleg nem is segít annyit, amennyit tudna, lehet, hogy azt se tudja, mit csináljon rosszul, lehet, hogy lusta, vagy csak ő is hullafáradt... És normális esetben a dolog szerencsére már nem úgy néz ki, hogy a férj dugni akar, és nincs apelláta. Vagyis, ha a nőnek nincs kedve, akkor nem lesz szex, ha folyamatosan fáradt és ki van borulva, akkor nincs kedve, és ki tudja, lehet, hogy még a hormonszintjével is gondok vannak.
Ha nincs állandó külső segítség, és a frontok beállnak -- a nő egyre magányosabbnak érzi magát, a férfi egyre kevésbé érti, hogy mit kell ebből az egész dologból akkora cirkuszt csinálni, hisz az anyaságot már az ő anyja és a nagyanyja és az összes többi női felmenője is simán átvészelte, akkor távolodás egyre hangsúlyosabb lesz. Meglehetősen sok történetet ismerek, ahol a gyerekvállalás következményeként romlott el a házasság, szűnt meg vagy csökkent radikálisan a szex mennyisége és minősége.
De még ha sikeresen átvészeli is a pár a kezdeti nehézségeket, és akár vissza is térhetne a normális, gyerek előtti léthez, hacsak nincsenek alkalmazottak, vagy állandóan ugráltatható nagyszülők, rokonok, barátok, egyszerűen logisztikailag lesz roppant bonyolult megoldani, hogy többre jussanak egy-egy gyors numeránál.
Sőt, ha egész kicsik, akkor még könnyebb is, mint később, amikor már járni tudnak, de még nehezebb, mikor kinyílik az értelmük. A könyvek azt állítják, hogy a szeretkezés hangjai megijesztik a gyereket -- szerintem ez attól is függ, hogy ki milyen hangokat ad ki, de biztos, hogy sok kisgyerek azt hiszi, itt bántják egymást a felnőttek. Még, ha csak a szomszéd szobából hallja is a zajokat.
Ti hogyan oldjátok meg a problémát? Szigorúan csak akkor csináljátok, ha a gyerekek nincsenek odahaza? Vagyis éjszaka, reggel és este szinte sose? Ha szabadúszók vagytok, viszonylag könnyű, de ha csak az egyik fél is napi 8-10-12 órát tölt a munkahelyén vagy házon kívül egyebütt, akkor elég nehéz lesz időpontot találni. Vagy akkor is szexeltek, ha otthon vannak a kölyök, csak nagyon halkan és diszkréten?
Egyáltalán van kedvetek a gyerek anyjával/apjával szeretkezni még? Vagy pont a gyerekvállalás és a hozzá kapcsolódó változások rontottak annyit az otthoni viszonyokon, hogy külső megoldásokhoz folyamodtatok? Szeretővel talán könnyebb összehozni, és két menet között (két menet otthon, jaaaj) nem az lesz a téma, hogy berakjuk a mosást vagy csapot szerelünk.
És persze ott vannak azok, akiknek esetleg már a gyerek születésekor se volt meg a partnerük, sose nevelték együtt a kölyköt, vagy azóta váltak el, költöztek külön: ők hogy oldják meg szexuális életüket? Hogy hoznak fel a lakásukra egy idegent, mikor mernek felhívni valakit, mikor tudnak ellógni randizni (használnak-e fedőtörténetet, ha rokont vagy barátot kérnek meg gyerekvigyázásra), hogyan ismerkednek, vajon mennyire titkolják magánéletüket a gyerekeik előtt, hogyan védik vagy szembesítik őket a valósággal?
Mint mindig, csupa kérdés. Várom a válaszaitokat. Szavazás is van, ez egy új rendszer, még nekem is szoknom kell, de itt az alkalom, hogy kipróbáljuk:
