Egy ideje rákaptam egy bizonyos szókereső játékra, talán sokan ismeritek is. A lényeg, hogy egy 3x3-as (vagy 4x4-es, de addig még nem jutottam el) táblán random elszórt betűkből a lehető legtöbb értelmes szót kell kirakni. A rendszer persze kiírja, hogy hány szót alkotható összesen ebből a halmazból, és 3, 4 vagy 5 perced van rá (ahogy beállítod), hogy megtaláld a program szerinti megoldásokat.
Nos, az ilyen szókirakós nem fogadja el az úgymond trágár, vagy csak szimplán szexuális tartalmú megfejtéseket. Mondjuk az, hogy "pina", nem szerepel a szótárában, de hogy ne menjünk ennyire messze, a "szar" sem elfogadott. Bizonyos szleng kifejezések igen, de a legtöbb nem... Viszont ami engem ebben leginkább idegesít, és a blog témájához tartozik, az a szexualitást érintő prüdéria. (Na jó, az is, hogy a jó kis megoldásaimat nem fogadja el a program.)
Nem csak a számítógépes szókereső ilyen, a hagyományos keresztrejtvény is: ott sem találtam soha egyetlen trágár vagy akár csak szexuális tartalmú megfejtést. Ami azért nagyon vicces, mert például a klasszikus skandináv rejtvény ábrái igen sokszor szexisták. Biztos készült már tanulmány arról, hogy hány esetben ábrázolnak a poénra utaló képekben nagy csöcsű, vékony derekú, hosszú combú csajokat szexuális tárgyként, és hányszor állítják be a más testalkatú nőket aszexualizáltan, vagy szexre éhes, lesajnált háziasszonyként. Hány poén figurázza ki a házaséletet, hány és milyen felhanggal szól a hűtlenségről. Nem olvastam ugyan ilyen tanulmányt, de arról már hallottam előadást, hogy a viccek milyen nagy százaléka nőellenes. Nem, mintha a férfiakat kímélné, csak másképp bántja. Persze, tudjuk, hogy a viccek nagy részét nem nők találják ki.
A lényeg számomra mindössze az, hogy értelmetlennek tartom a nyelvi prüdériát egy olyan közegben, amely amúgy kifejezetten szexista jelleggel gyárt rejtvényeket. A szókeresőnél nincs poén, nincs kép, tehát szexizmus sincs, de prüdéria, az van... Mire fel? Mert kiskorúak is játszhatnak vele? Na és? Egy kiskorú talán nem ismeri más kisiskolás korában az ún. "csúnya" szavakat? Amúgy ehhez kapcsolódóan megdöbbentem egyszer az oviban: a dadus néni szerint az, hogy kaka, csúnya szó. Miért mondja a gyerek, hogy kaka? Hát, mint mondjon? (Ha jól emlékszem, a szókereső ugyancsak elfogadhatatlannak titulálta a kakát. Érdekes, majd megpróbálom a bélsár kifejezést, ha épp úgy alakul, vajon az kóser-e.)
Szerintem sokkal lazábban kéne mindehhez hozzáállni, és végképp abszurdnak tartom, hogy olyan szavakat tartsunk elfogadhatatlannak amelyeket még az ovisok is tudnak, sőt, nem is nagyon tudnak mást mondani az adott jelenségre. Mondjuk az, hogy széklet, nem köznapi szó, de fogadni mernék, hogy ez sem elfogadott megfejtés.
Mit sugall ez a sok tabu kifejezés? Például azt, hogy a szexről és az ürítésről, anyagcseréről nem illik beszélni. Sose. Vagy maximum szégyenkezve. Hogy az nem oké, hogy a kisfiúknak fütyijük van, és beszélnek róla. Pedig megteszik. Nagy baj, ha nem is merik szóba hozni, ha például fáj nekik... Mondjuk szerencsére a gyerekek fix leszarják, hogy mi szégyellnivaló, mi nem, ők még nyíltak és őszinték. De a kultúránk, a rejtvényeink azt üzenik, hogy ezek a szavak nem részei az igazi szókincsnek. Hogy csak suba alatt lehet róluk tudni... Hogy vannak is, de nincsenek is...
Természetesen szó sincs arról, hogy én állandóan trágárságokat akarok olvasni, azt hiszem, ez a posztjaimból is kiderül: lehet egy-egy szextémáról is úgy beszélni, hogy ne legyen tele ilyen szavakkal, de ha indokolt, akkor igenis érdemes nevükön nevezni a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos kontextusban izgató is.
Tényleg, ha scrabble-t játszotok, milyen szabályokat alkottok ennek a kapcsán? (Jut eszembe az Óvakodj a törpétől című film, amelyben két öregasszony szkrablizik, és az egyik éppen azt rakja ki, hogy motherfucker...)
Persze marad a kérdés: mi van az igazán sértő (melegek, etnikumok, stb megalázására használt) szavakkal? Vajon azok okésak-e vagy sem? De ez egy kicsit már más téma.