Az időutazós téma iránti elfogultságomat már ismeritek, írtam az Időminisztériumról, a Flash forwardról is, mert éppen az időutazás témájából adódóan kerültek elő a hűtlenséggel kapcsolatosan olyan gondolatok, amelyeket érdemes volt kifejteni. Ráadásul tényleg nagyon jó sorozatokról van szó. És most újra találtam egy olyan opuszt, amelyről érdemes írni, de nem annyira a hűtlenség témakörébe illik (noha azt is érinti), sokkal érdekesebb, hogyan ábrázol bizonyos, általában minden filmben diszkréten elkent szexuális tartalmú jeleneteket... Vagy olyanokat, amelyek nem feltétlen szexuális tartalmúak. Vagy a fene tudja.
Az Outlander (Az idegen) tulajdonképpen kosztümös történelmi sorozat, annyi benne az időutazás, hogy egy 1945-ben huszonéves angol nő, Claire (aki a férjével utazgat a skót felföldön) egy mágikus kő megérintése által akarata ellenére transzportálódik a XVIII. századba, ahol kénytelen beilleszkedni. Mivel képzett ápolónő és végigcsinálta a II. vh-t a brit hadseregben, azzal nem nagyon akad gondja, hogy mit kezdjen magával, bőven akad feladata, és persze, lévén ez egy romantikus sorozat, hamar belebotlik abba a skót pasiba is (Jamie), aki miatt egyre kevésbé kívánkozik vissza a XX. századba.
De nem az a célom, hogy az összes poént lelőjem itt nektek, úgyhogy térjünk rá a szexjelenetekre. Az első epizódokban akadt ugyan pár nemi erőszak kísérlet, de ezeket mindig sikerült időben megakadályozni, és az ábrázolásmódjuk sem nevezhető túl merésznek. Aztán kapunk jópár házastársi szeretkezős jelenetet, alapos lelki előkészítést követően - ezek a részek nagyon erotikusak ugyan, de inkább az érzelmi részt hangsúlyozzák. Ebben a fázisban a maximum merészség az egy nyalás, bár semmi explicit tartalom nincs, mondjuk a nyalást a legkönnyebb úgy ábrázolni, hogy ne lehessen semmit látni belőle, de már az is dicséretes, hogy egyáltalán csinálják, és nem abban merül ki a jó szex ábrázolása, hogy egy férfi és egy nő misszionárius pózban ölelkezik. Ahogy szokás, (kis) ciciket és (feszes) fenekeket bőséggel mutatnak, de kábé ennyi, ez a szokásos mérték szexből, amit ilyenkor kapni szoktunk.
Az érdekességek az évad második részétől jönnek. Itt láthatunk például egy meghiúsult nemi erőszakot (már megint), no de ez azért kicsit szokatlanabb formában hiúsul meg, mint az eddigiek (vagy a nőnek sikerül egyedül kiszabadulnia, vagy a férfi hős menti meg). Ebben a jelenetben ugyanis a sorozat főgonosza, a brit hadsereg szadista tisztje, akit Black Jack-nek is neveznek, nem képes rendes erekciót produkálni, mikor a főhős húgával, Jennyvel próbálkozik. És nem csak utalnak rá, hogy nem megy neki, konkrétan meg is mutatják, ahogy markolássza a farkát. Itt azért kicsit fennakadt a szemem, ejha, ilyet én még nem láttam filmen. (Ha ti igen, várom a kommenteket!)
Ahogy a történelmi sorozatokban lenni szokott, szülést is kapunk ajándékba, és végre valahára nem a hanyatt fekszünk és úgy próbáljuk kinyomni a gyereket verziót, hanem egy állós-guggolós, elég élethűnek ható vajúdási/szülési folyamatot láthatunk, ráadásul komplikációkkal, mert egy történelmi sorozatban problémamentes szülést minek mutatni). De nagyon jól csinálják, tényleg elkapták a hangulatot. (Noha ennek közvetlen köze nincs a szexhez, a formabontó mivolta miatt meg akartam említeni.)
Aztán van még egy jelenet, amelyet igazából nem is tudom, hová soroljak. Az időutazős hősnő, Claire és sógornője, Jenny kettesben lovagolnak az erdőben, és mivel Jenny nemrég szült (lásd előző bekezdés), a gyereke meg nincs vele, a tej feszíti a mellét. A megoldás, hogy kézzel kifejje. És ezt szépen meg is mutatják nekünk, mégpedig hosszasan, spriccel a melléből a tej, míg beszélget a sógornővel, aki már sokmindent látott az életben, de ilyet még soha. Nos, én már láttam, meg csináltam élőben, de filmen még soha nem találkoztam hasonlóval. Hozzáteszem, emlékeim szerint ez sokkal nehezebb és kevésbé látványos dolog, de azt kell mondjam, így, az erdő közepén, abban a vagány XVIII. századi ruhában gyönyörű volt. A nő is nagyon belevaló (Laura Donelly ír színésznő), a melle is szép, és teljes természetességgel csinálta (nem tudom, hogy oldották meg, hogy ennyire élethűnek látsszék). Azt hiszem, ez a jelenet marad meg bennem hosszú távon az egész sorozatból.
Azon lehet vitatkozni, hogy ez mennyire erotikus, szerintem ebben az esetben az volt.
A nagy dobást azonban a végére tartogatták. Azt, aki ezek alapján meg akarja nézni a sorozatot, arra kérem, innen ne olvassa tovább a posztot, mert lelövök néhány poént, de másképp nem tudom megoldani.
A sorozat zárása tulajdonképp egy extrém mód perverz erőszakolós jelenetsor, amelyben legalább annyi kínzás van, mint nemiség, lelki terrorral, zsarolással, és a kiszolgáltatott fél méltóságának megtörésével egybekötve. De ez a kiszolgáltatott fél nem nő, hanem férfi. Az agresszor is férfi. Vagyis kapunk egy igen részletesen bemutatott, véres, naturalisztikus homoerotikus jelenetsort, ami annyi extrém fantáziáról tanúskodik, hogy egy kicsit gyanús lett a szerző... (A sorozatot Diana Gabaldon regényfolyamának első kötete alapján készítették, a regényt sajnos nem olvastam.)
Ha eddig minden nemi erőszakot megúsztunk, akkor most kapunk belőle rendesen, de azt az áldozat nem nő, és még csak az sem igaz, hogy soha, egy percig sem élvezné, sőt, a legnagyobb kínt az okozza számára, hogy a pszichopata, szadista Black Jack, aki tulajdonképp szerelmes Jamie-be, képes őt úgy manipulálni, hogy a végén valóban megadja magát, és nem csak elszenvedi a szexet, hanem egészen elmerül benne, átadja magát neki.
Nem csoda, hogy rengeteg nézőben visszatetszést keltett ez az epizód: sokan magát a meleg szexet se viselik jól filmen ábrázolva, bár egyre gyakrabban láthatunk ilyesmit, szerintem helyesen, igenis nyerjenek polgárjogot a homoerotikus szexjelenetek is. (Most már csak a többes szex tisztességes, és nem nevetséges kontextusban való megjelenítését hiányolom...) De hogy egy alfahím, egy romantikus főhős, egy nagy szerelem jelképe, a női rajongók bálványa legyen az áldozat, na, ez aztán tényleg szembemegy minden konvencióval.
Le a kalappal a színészi teljesítmények előtt, Tobias Menzies a főgonosz és Claire férjének együttes megformálásáért kaphatna akármilyen díjat, nem lenne kevés... Szerintem nagyon tud a pasi. De Caitriona Balf (Claire) és a már annyit emlegetett skót adonisz, Sam Heughan se marad le mögötte.