Pár hónapja megkeresett a Bioenergetic Kiadó azzal a kérdéssel, vajon lenne-e kedvem elolvasni a g-pontról szóló könyvüket, no persze abban a reményben, hogy utána írok is róla. Természetesen volt kedvem, és pár hete meg is kaptam a kötetet, amelyet azóta a nagy könyvesboltok polcain is látni lehet, elég feltűnő helyeken virítanak, ahogy tapasztaltam.
Mitagadás, a téma mindig is érdekelt, jobban mondva a könyv egyik témája izgat elsősorban: a g-pont. Persze nem csak úgy, általánosságban, hanem személyesen is. Évek óta tervezgetem, hogy egyszer megtanulom a g-ponti orgazmust, ami már párszor összejött, de magamtól nem jöttem rá, hogy akkor és ott mitől, és azóta miért nem.
Ami az ejakulációt illeti, nem kevésbé izgalmas téma, de őszintén szólva sosem éreztem, hogy pont ez hiányozna az életemből. Igen, kíváncsiságból megnéztem pár olyan videót, amelyen különféle nők a squirting, vagyis spriccelős orgazmus műfaját gyakorolják, és én is hümmögtem, főleg, ha a kilövellt folyadék gyanúsan bőségesnek tűnt, hogy ez most pisi, vagy tényleg valami más... Egyébként abban nem kételkedtem soha, hogy a spriccelős orgazmus létezik, csak a pornófelvételek felől nem vagyok biztos. (Ami talán érthető.)
Mindenesetre úgy gondoltam, hogy akinek megy ez automatice, az élvezze, legyen vele boldog, de sose gondoltam arra, hogy szeretném én is megtanulni. Lehet, hogy ebben még az is benne van valahol, hogy nem lettem volna biztos abban, hogy a partnereim hogyan állnának a témához, vajon izgatónak találnák-e. Bár azt hiszem, mostanra ezek a félelmek okafogyottakká váltak, de a különböző reakciókról olvasva, amelyeket a női ejakuláció ki bír váltani egyes pasikban, azért elgondolkodtató, hogy mennyire zavarhat egyes férfiakat, ha nem csak ők lövellnek ki valamit magukból, hanem a lányok is.
Nem véletlen például, hogy a brit pornószabályozás szerint a squirting ábrázolása tilos (a facesitting, vagyis arcra üléses nyalás mellett). Mindkettő a női dominancia, a női szexualitás hagyományos, befogadói, kiszolgálói jellegét tagadó ábrázolásmód, ami ezek szerint sért bizonyos, mainstream pornófelfogást. Komolyan, emberek, ez itt 2015?
Deborah Sundahl A G-pont és a női ejakuláció című könyve tehát elég kényes és izgalmas témákat feszeget. A kötet egyébként felfogható tankönyvként is, noha annál jóval több, de ha valaki elsősorban a dolog gyakorlati oldalára kíváncsi, akkor rengeteg praktikus tanácsot találhat benne. Éppen ezért nem is igazán arra való ez a könyv, hogy fogjuk, és az első oldaltól az utolsóig olvassuk végig, oszt tegyük fel a polcra. Nekem se sikerült, illetve én se így álltam hozzá.
Bár első felindulásomban azzal kezdtem volna, hogy partnerrel hogyan lehet gyakorolni és sikert elérni, először azért fegyelmezetten átrágtam magam az anatómiai és kultúrtörténeti részen. A szerző megközelítése alapvetően spirituális jellegű, és olykor kicsit elszálltan fogalmaz, de ez ne riasszon vissza senkit, nem kell a tantra szakértőjévé válnunk ahhoz, hogy tanulhassunk belőle.
Noha a szerző a női ejakuláció egészségügyi előnyeiről hosszasan értekezik (szerinte rengeteg, másképp nem megszüntethető fájdalomra lehet gyógyír), engem elsősorban a g-pont stimulációja és az így elérhető orgazmus érdekelt. Mennyiben más érzés (emlékeim szerint valóban más, de remélem, ezt a kommentekben majd ti is kifejtitek), vajon tényleg érzelmibb-e, mint a csiklói orgazmus, ahogy a szerző állítja, tényleg bármelyik nő megtanulhatja-e, és miután kézzel vagy dildó illetve (nem bekapcsolt!) vibrátor segítségével is elértük, képesek leszünk-e a férfi farkától elélvezni? Na, ez lenne a nagy truváj azok számára, akiknek ez automatikusan, külön tanulás nélkül nem megy.
A könyvben egyébként részletes leírást találunk arról, hogy hogyan kezdjünk hozzá az egészhez, Deborah szerint az a legjobb, ha először egyedül gyakorolunk, és akkor rukkolunk elő a dologgal a szeretőnk/férjünk előtt, ha már magunktól el tudunk élvezni (illetve megy az ejakuláció). Ezzel a magányos tanulási folyamattal nekem elsősorban az a gondom, hogy el nem tudom képzelni, kinek vagy ennyi ideje és nyugalma otthon... Merthogy ehhez rendszeresen óráknak kéne rendelkezésünkre állniuk, de úgy, hogy biztosan egyedül lehessünk, és senki ne zavarjon meg. Belegondoltam, hogy családos nőként ez szinte a lehetetlenséggel határos... Szinglik viszont valószínűleg tudnak így gyakorolni, nekik a páros verzió nem fog menni, (állandó) partner híján.
Persze a páros gyakorlásnak is gátja lehet az időhiány: nem 10-15 perc alatt lezavarható szeánszok ezek, kell a lelki rákészülés, a nyugis, mégis különleges környezet, és kell egy nagyon nyitott, végtelenül türelmes, nem követelőző, ügyes, elkötelezett, állandó partner (férfi vagy nő, kinek-kinek szexuális orientációjától függően). Vagyis szinte ideális párkapcsolat (vagy szeretői kapcsolat) az előfeltétele annak, hogy ezt az izgalmas folyamatot végigcsináljuk. Bár a szerző persze azt is megemlíti, hogy vannak képzett szakemberek, szexterapeuták, akik tudnak ebben segíteni - ha valaki szerzett tapasztalatokat ezen a téren, remélem, megosztja velünk.
Végül, de nem utolsósorban: a könyvben van egy pöpec kis (inkább nagy) felsorolás azokról a minőségi segédeszközökről, amelyek segíthetnek a g-pontos orgazmus elérésében. Hát, nem a legolcsóbb termékeket dicsérik ebben a fejezetben, de a minőségnek ára van, mint tudjuk. A könyv viszont abszolút megfizethető, és szép karácsonyi ajándék is lehet belőle. Használjátok egészséggel!