Mitől függ, hogy jó-e, ha egy nő nagyon szereti a szexet? Vajon attól, hogy elég kívánatos-e ahhoz, hogy könnyen hozzájusson, és ne kelljen érte megalázkodnia? Vajon attól, hogy kire vonatkozik a kérdés: őrá magára, vagy a a partnerére? Esetleg partnereire? És persze attól, hogy mihez képest nagy? Eléri a szexmánia szintet, amely már inkább átok, mint áldás, képtelenné teszi a "normálsi" életvitelre, tönkrevágja a partnerkapcsolatait, vagy egyáltalán el se bír jutni működőképes kapcsolatig? Leribancozzák, megbélyegzik, vagy képes a saját javára fordítani az étvágyát, és tőkét kovácsolni belőle?
Persze nagyon nem mindegy, milyen korba, milyen társadalmi környezetbe, milyen családba születik egy lány, és hogy miként tud az adott körülményekhez igazodni. Egy patriarchális, a női szexualitástól rettegő társadalmi rendszerben a nagy libidó borzasztó nehézségeket okozhat, míg egy liberális, az egyéni szabadságot tiszteletben tartó országban nem feltétlen lesz hátrány belőle, bár igaz, ami igaz, még a nagyon megengedő nyugaton is sokkal nehezebben fogadják el a nagy szexuális étvágyat, ha nőről van szó, mint ha férfiról.
A minap két érdekes cikket is olvastam - amerikai volt mindkettő, mit tegyünk, ők a legaktívabbak a szexkutatás területén: lehet ezzel viccelődni, de tény, hogy sokat köszönhetünk nekik. Az egyikben arról volt szó, hogy még mindig kínosnak számít egy kapcsolaton belül, ha a nőnek nagyobb az étvágya, mint a férfinak - hiszen a közvélekedés szerint egy nő akkor jut szexhez, amikor csak akar, ha mégsem, akkor vele van baj... (Csúnya, öreg, erőszakos, kövér, sovány, és még biztos eszetekbe jut pár kedves előítélet.) Vagy: ne akarjon folyton dugni, ez "természetellenes"... Ha a pasi akar folyton, az teljesen rendben van.
Persze a férfiaknak se kellemes, ha visszautasítják őket, de nem feltétlen fognak arra gondolni, hogy azért történik, mert ők nem elég jó külsejűek, ügyetlenek az ágyban, esetleg nem elég szellemesek - épp elég magyarázat lehet az is, hogy a nőknek kisebb a szexuális étvágyuk... De ha épp ellenkezőleg, nagyobb, akkor a nő igenis felteszi magának ezeket a kellemetlen kérdéseket, lásd a fenti felsorolást. (És milyen klasszul rá lehet menni ezekre a bizonytalanságokra marketinges eszközökkel - szedd ezt a fogyi tablettát, és a férjed is újra kívánni fog, kend be magad ezzel a krémmel, és... Olyat még nem olvastam, hogy uram, ezt a kencét alkalmazza, ha azt akarja, hogy a felesége széttegye a lábát.)
Monogám tartós kapcsolatban tehát egyáltalán nem biztos, hogy előny, ha a nőnek nagy a libidója: ez csak akkor jó, ha a férfinak is legalább akkora, mint neki - tehát nem abszolút értelemben nagy, hanem a partneréhez képest hasonló mértékű. Szingliként lehet előny, de ha egyébként családot is szeretne az illető, akkor lehet, hogy jobban teszi, ha titokban bonyolítja a kalandjait, mert nem sok pasi vevő azokra a nőkre, akik már sokaknak megvoltak.
De vajon a partnerek szexuális életének minőségét tekintve előnyös-e, ha a nőt mélységesen érdekli a szex? A legtöbb férfi biztosan azt mondaná elsőre, hogy persze, nem egy fadarabbal akar együtt élni. De ha ő maga tart a felszabadult szexualitástól, akkor ez inkább ijesztő lehet. Főleg, ha fél attól, hogy a nő nem elégszik meg majd vele, úgymond kevés lesz a számára. Tehát nem kizárt, hogy a kisebb libidó, a zárkózottabb viselkedés jobban megnyugtatja a férfiakat, és inkább választanak szexuálisan kevésbé aktív nőt, csak lehessenek biztosak afelől, hogy a nő nem fogja őket fűvel-fával megcsalni, és nem kell rosszul érezniük magukat, ha nem "teljesítenek".
Nem egy férfitől hallottam már, hogy elégedetlen a felesége libidójával, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy igazán örült volna, ha olyan szabad szellemű a neje, mint a szeretője. (Tisztelet a kivételnek.)
De még nem tértem ki a második érdekes cikkre. Ez azt feszegette, hogy minél gyakrabban forog egy nő férfitársaságban (és nem kell, hogy ennek szexuális vonatkozása is legyen), annál gyakrabban fog vele szeretkezni a partnere. Vagyis a többi hím közelsége, a potenciális veszély még akkor is hat a szexuális életükre, ha a nő valójában nem fekszik le a többi ismerősével. No de nem elég, hogy a nő férfitársaságban forogjon, a nagyobb szexuális aktivitáshoz az is kell, hogy az állandó partner feltételezze, hogy a többi pasi flörtöl a nőjével, tehát kívánatos partnernek tartja - a verseny izzítja be a férfi vágyát.
A férfiak meg azokkal a nőkkel hajlamosak flörtölni, akikről feltételezik, hogy szexuálisan aktívak, nyitottak a témára, és esetleg még egy kis esélyük is lehet náluk... No de mindez csak látszat: itt igazából nem arról van szó, hogy a flörtölős, kívánatos nők valóban nagyobb libidóval rendelkeznek, mint az átlag, csak a férfiak gondolják ezt róluk, és azáltal, hogy a vetélytársak aktívak, az állandó partner is aktívabb. Az ilyen nőknek tehát tényleg jó, ha nagy a libidójuk: jó nekik és jó a partnerüknek is, aki így motivált marad.(És tudjuk, hogy bizonyos nők előszeretettel játszanak rá erre.)
Csakhogy a libidó nagysága nem a szexi külsőtől és a flörtölési kedvtől függ - ismertem olyan nőt, aki gyermeki ártatlansággal flörtölt, ugyanakkor soha nem érdekelte a szex, és a partnere állandó felfokozottsága az agyára ment... Ugyanakkor számos olyan nő is van, akinek nagy a szexuális étvágya, csak megfelelő partnere nincs hozzá - vagy senkije, vagy olyasvalakije, aki nem tud mit kezdeni ezzel az egésszel. Igen, lehet nagy étvágya kevésbé előny külsejű nőnek is, olyannak is, aki már alaposan benne van a korban, és olyannak is, akiről senki nem feltételezné. Ha az illetők ezt az étvágyat valahogy csillapítani tudják masztrubálással, akkor lehet, hogy nem olyan vészes, de azt hiszem, a valódi szeretkezést vagy legalábbis szexet nem pótolhatja semmi más. És ne feledjük: a nők sokkal macerásabban juthatnak fizetős szexhez, mint a férfiak.
Van még egy fontos faktor: az életünk során a libidónk nagysága igencsak ingadozhat. Lehet, hogy csak későn kattanunk rá, lehet, hogy mire igazán elkezdjük élvezni a szexet, már túl vagyunk azon a koron, amely a közhiedelem szerint a csúcsot jelenti. Olykor teljesen megszűnhet az érdeklődésünk, akár évekre, olykor meg váratlanul olyan erővel támadhat fel, hogy fogalmunk sincs, mit kezdjünk vele. Ezeket az ingadozásokat elviselni akkor is nagyon nehéz, ha állandó partnerünk van, aki valamit feltételez rólunk, és hirtelen teljesen más helyzetben találja magát - de akkor se egyszerű, ha nincs partnerünk, és hirtelen nagyon szeretnénk valakit, emiatt aztán esetleg méltatlan, megalázó szituációkba is belemegyünk.
A címben feltett kérdésre persze nincs egyetlen érvényes válasz - ki-ki a maga perspektívájából felelhet rá. Nekem, mint nőnek jó-e, hogy meglehetős az étvágyam? Vagy éppenséggel negatív? És a férfiak is válaszolhatnak a saját tapasztalataiknak megfelelően, vajon nekik milyen partner tetszik inkább? Vagy attól függ, hogy hogyan viszonyulnak az adott partnerhez?
Ami engem illet, régebben sokszor gondoltam, hogy a nagy libidó átok egy nőre nézve - mert sokszor éreztem annak. De ez is megváltozhat - most már nem hiszem, hogy rossz volna, sőt, inkább az előnyeit látom, De biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akik inkább a libidócsökkentő kapszulát vennék be, mint a viagra női változatát. Ti mit gondoltok? Egyáltalán mit tartotok nagy libidónak egy nő esetében?
