Erkölcsös vagy erkölcstelen egy nő? Az attól függ, melyik korban és milyen társadalmi rendszerben akarjuk értelmezni. De egy biztos: ha erkölcsöt emlegetünk egy nővel kapcsolatban, nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy lop-e a boltban, és hazudik-e a barátnőjének. Csak az számít, hogy kivel fekszik le.
A nő és az erkölcs kapcsolata tehát mintha csakis a szexuálerkölcsről szólna. Olyan, hogy erkölcstelen férfi, ezek szerint nincs is? Gondolom, a kettős mérce senkit nem lep meg. Az összefüggés, amelyről itt írni fogok, azonban mégis elgondolkodtató: az, hogy mikor milyen megengedő egy társadalom vagy egy közösség a nők erkölcseit illetően, a szociológusok szerint nagy mértékben függ attól, hogy a nők mennyire kénytelenek (vagy mennyire hiszik el, hogy kénytelenek) a férfiakra támaszkodni anyagilag saját megélhetésük, illetve a gyermekeik felnevelése kapcsán.
Felmérések igazolják azt a logikailag pofonegyszerűen levezethető szabályt, hogy minél nagyobb szüksége van egy nőnek a saját és gyermekei biztonságos túlélése érdekében férfi segítségére, annál inkább hajlandó belemenni a hűség alapú szerződésbe: eltartásért és védelemért cserébe kizárólagosságot biztosít a partnerének... No persze nem biztos, hogy be is tartja ezt a szabályt, mert kihágások mindig vannak, de a férfira szoruló "gyenge" nő afelé fog hajlani, hogy elfogadja: nem rendelkezhet szabadon saját teste és szexualitása felett. (A döntés persze legtöbbször nem egyéni, hanem egyfajta társadalmi szerződés, amely történelmileg alakult úgy, ahogy alakult, és jelentős változások forradalmak és világégések kapcsán szoktak csak bekövetkezni - lásd a két világháború női egyenjogúságra gyakorolt hatását.)
