Noha a hűtlenségnek nincs egyértelmű definíciója, többé-kevésbé mégiscsak az a leggyakrabban hangoztatott nézet, hogy akkor beszélhetünk hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról és még sorolhatnám a fogalmakat, ha szexuális kapcsolat létesül az elsődleges kapcsolaton kívül.
Hogy ki mit tart szexuális kapcsolatnak, az megint vitatott - van, aki már egy csókot is, más csak azt, ha a nemi szervekkel történik valami, legyen az akár csak petting, vagy orális szex, vagy a szexnek bármely más fajtája.
Induljunk ki tehát most abból, hogy félrelépés alatt a konkrét, fizikai értelemben is megvalósuló, tehát nem csupán érzelmi, és nem csupán virtuális hűtlenséget értjük, ahogy a halandók többsége. Nem kérdés, hogy kiakadni nem csak a valódi szex miatt lehet (erről is írtam már többször), de a szokásjog szerint leginkább ez számít veszélyes terepnek.
Azért is, mert a hűség fogalma elsősorban a szexuális kizárólagosságra van kihegyezve - azt nem szoktuk megígérni, hogy senki mást nem fogunk kedvelni, senki mással nem kerülünk közeli kapcsolatba, vagy senki mással nem levelezünk.
Ha tehát a szexuális kizárólagosság felől közelítjük meg a kérdést, akkor joggal merülhetnek fel kételyek azt illetően, hogy egy szexmentes vagy akár kvázi szexmentes kapcsolatból félrelépni igazán félrelépés-e. Vagyis: milyen erkölcsi alapon várja el egy olyan partner, akivel már nincs szexuális kapcsolatunk (hogy ki miatt, az egy további kérdés, maradjunk most annál a ténynél, hogy nincs szex) azt, hogy mással se legyen?