Ha Mikulásra azt kívánhatnád, hogy tökéletes legyen a szexuális életed, akkor mennyi szexet kívánnál magadnak? Persze tudjuk, a mennyiség nem minőség, sőt, nem is csap át minőségbe, van-e olyan mértékegység, amellyel ki tudnád fejezni, hogy mivel lennél megelégedve?
A probléma már ott kezdődik szerintem, hogy mit tekintünk egy egységnek. Havi két szex az lehet havi 2 alkalom, mialatt egy (házas)pár 5-5 perc alatt reszelt egy kicsit, vagy két hetente megvalósuló, több órás szeretői randi, ami után alig bírunk lábra állni. Esetleg. Vagy fordítva... Több órás házastársi szex, pár perces szeretői... Á, nem, 5 perces menetekért az ember nem szeretőzik. Vagy tévednék? De lehetnek ezek az alkalmak komótosak, beszélgetősek, élvezkedősek, vagy gyorsak és célratörők. Hol ilyenek, hol olyanok...
Szóval, mennyi az egy egységnyi szex? Neked mi számít szexnek egyáltalán? (Lásd egy korábbi vitánkat, amelyben némelyek kifejtették, hogy a petting, az orál és a szöszmötölés nem szex.)
Kettőnek számít-e, ha egy nap két különböző emberrel szexeltünk (naná), de kettőnek számít-e az is, ha fél óra különbséggel kétszer szeretkeztünk ugyanazzal az emberrel? Vagy egy nap csak egyszer számít bele a számadásba?
Mit szeretnél inkább, hogy több szex legyen az életedben, vagy kevesebb? Hogy ugyanannyi, mint most, csak mással? Vagy nem a mennyiséggel van a baj, hanem az unalommal? Esetleg tökéletesen elégedett vagy a jelenlegi helyzettel? Igazából nem is tudod, mi lenne a jó? Vajon tényleg a férfiak akarnak mindig több szexet, vagy ez csak mítosz? (Szerintem csak mítosz.)
Fontos-e, hogy kielégülj, fontos-e, hogy a partner elégítsen ki, vagy jó az is, ha te magad teszed? Vajon a maszti szexnek számít-e, pótolhatja-e a kimaradt alkalmakat, vajon a virtuális szex beleszámít-e a könyvelésbe, vagy csak a konkrét dugások számát tüntetjük fel, mikor valami hülye kérdőívet nyomnak a képünkbe, amelyből majd levonják, hogy az átlag heti 2-3 szexelés... Na és? Mi van, ha nekem nem jut ennyi? És mi van, ha nem is kell több? Vagy sokkal több jut, és még ez sem elég?
Aztán mit kezdjünk azzal, ha a vágyaink, ha akár csak a mennyiséget és menethosszat nézzük, teljesen eltér a partnerünkétől? Mi legyen, ha sokkal kevesebbre vágyunk, mint ő, és mi, ha sokkal többre? Hagyjuk ott, vagy lépjünk félre? Győzködjük, hogy dugjon velünk akkor is, ha nincs kedve, vagy gyakoroljuk magunkat az önmegtartóztatás művészetében? Vele akarunk egyáltalán szexelni, vagy csak szexelni akarunk, mindegy, kivel, de ő kéznél van, és hát azért élünk együtt egy nővel/férfival, hogy ne kelljen elmenni hazulról, ha beindulunk... Vagy nem?
Tényleg mindkét fél számára rendben van, ha hónapokig nincs szex az életükben, ahogy néhány vallomásból ez kiderül, vagy csak bemagyarázzák maguknak, hogy ez így oké, mert nem tudnak/mernek őszintén beszélni arról, hogy ez nem oké? Esetleg az egyik fél azt hiszi, hogy a másiknak sincs több szexuális élete, mint neki, de közben házon kívül alaposan ellátják a baját?
Egyáltalán mit tudunk hivatalos partnerünk valódi igényeiről és szexuális ízléséről? Hogy kezeljük az elutasítást, hogyan utasítunk el, igazat mondunk-e, vagy mondvacsinált okokra hivatkozunk, elhisszük-e, amit a másik mond, vagy tudjuk, hogy olykor kamuzik? Ki vezet naplót a szexuális életéről, és mire jó ez, ha jó valamire?
Szavazni alább arról lehet, hogy több vagy kevesebb szex kéne-e nektek, illetve, hogy kell-e egyáltalán bármi ebből az egészből.
