A barátok közti lojalitásról vagy annak hiányáról beszéltünk már, de mikor a csábító, a kísértés, az alkalom szülte tolvaj a saját rokonunk, akkor az egészen speciális felállás: és mindenképpen nagyon kényes. Hiszen egy baráttal össze lehet veszni, egy munkahelyről el lehet menni, de az ember a rokonait egész életében magával cipeli, akár akarja, akár nem. Még akkor is, ha örök haragban válnak el egymástól: a rokon az rokon marad, főleg, ha nagyon közeli.
A szűkebb vagy tágabb családon belüli kusza viszonyok ábrázolása nagyszerű téma volt és marad mindig is azok számára, akik drámát, családregényt vagy szappanoperát írnak: a pedofíliától az incesztuson át a nemi erőszakig van minden, amit titkolni lehet, de persze legtöbb esetben nem büntetőjogi kategória, ami történik. Egymás partnerének megkörnyékezése és elcsábítása még a leártatlanabb műfajok közé tartozik, főleg, ha a partner nem tekinthető igazán komolynak. De ki tudja, kinek mi a komoly, miből mi lehetne még, mikor milyen sebeket ejtünk egymáson és azok begyógyulnak-e valaha.
Szinte minden famíliában léteznek furcsa, titkos történetek arról, hogy egy bizonyos családtag tán nem is annak a gyereke, akinek a nevét beírták az anyakönyvbe, hogy az após elkapta a menyét, hogy az anyós megpróbálta elcsábítani a vejét, hogy a testvér halálosan beleszeretett a nővére férjébe, és sok évi hiábavaló próbálkozás után mégis csak teherbe esett, na persze nem a saját partnerétől... Hogy a drámairodalom egyik legismertebb családi drámájára hivatkozzunk, Hamlet dilemmája abból fakad, hogy a nagybácsikája megölte az apját, hogy elvehesse annak feleségét, no meg úgy mellékesen a trónját - ugye... De emlegethetném Oidipuszt is, aki mit sem sejtve megölte az apját és elvette feleségül az anyját, majd gyermekei születtek tőle.
