Sokféle típusú ember lép félre, vagy szándékozik félrelépni - és egyáltalán nem biztos, hogy az kapja a nagyobb pofonokat, akinek több van a rovásán.
Vegyük például a legkisebb kilengést és hátsó gondolatot is bevalló egyének esetét. Hacsak nem komoly, ideológiai elkötelezettség van a folyamatos vallomástétel mögött, mint múltkoriban a férjét megcsalni szándékozó, de magát visszafogó, és ezt névvel vállaló nő történetében láttuk, a titkolózni hosszú, de akár még rövid távon is képtelen emberek elég nagy valószínűséggel megjárják a poklot. Még akkor is, ha a társukkal abban egyeztek meg, hogy őszinték lesznek.
Egyébként is ritka az olyan indulás, hogy „drágám, ugye tudod, mi nem leszünk őszinték egymáshoz”, csak az évek során derül ki, hogy valójában ki mit ért őszinteség alatt, és mikor állítja, hogy ez fontos, mikor értelmezi másképp, és hányszor használja fegyverként.
Azt az egyet azonban ne higgyük, hogy előre modellezni tudjuk a másik viselkedését. Ő maga sem tudja. Lehet, hogy sokszor elmondta, mennyire fontos neki, hogy őszinte légy, de nem biztos, hogy ezt komolyan kell venni. Ha a partner már kiállt néhány próbát, és bizonyította, hogy elviseli a kegyes hazugságoktól mentes, pőre, és kellemetlen mindennapi igazságrohamaidat, az más. (Bár szerintem szimplán mazochista.) De még ebben az esetben is rengeteg keserű pillanatot lehet szerezni bizonyos vallomásokkal.