A legutóbbi posztban is felmerült a kérdés, vajon mennyiben vagyunk felelősek a szeretőnk, szeretőink családjáért, családjaiért. Az egyszerűség kedvéért vegyük az egyszeretős modellt, mert az a leggyakoribb, és mert logikusan ez jár azzal leginkább, hogy rengeteget tudunk a szeretőnk családjáról és ő is a miénkről.
Első körben azt mondanám: mindenki a saját családjáért felel. Ha egy felnőtt emberrel titkos viszonyt kezdünk, akkor ezt annak a tudatában tesszük, hogy ő is tisztában van a kockázatokkal és vállalja azokat. Ha túlságosan fél a lebukástól, ha úgy érzi, hogy a kockázat túl nagy, nem fog kitartani sokáig, elég hamar felszívódik majd.
Nem mindegy, persze, hogy ismerjük-e előzőleg a családját, esetleg baráti viszonyban állunk-e a feleséggel/férjjel, vagy egyenest családtagok vagyunk-e mi magunk is. Ha gyakorlatilag minden szereplővel bizalmi kapcsolatban állunk, akkor egyértelmű, hogy felelünk a szeretőnk családjáért is, mert olyan emberekről van szó, akik nekünk is fontosak. Lebukás esetén nem csak párkapcsolati krízis várható, hanem mindenféle más is. (A legjobb baráttal/barátnővel folytatott viszony kiderülése azért elég kemény tud lenni. Persze olyan is van, aki kifejezetten beleegyezik ebbe a formációba, azt meg nehéz elhinni, hogy tényleg komolyan gondolja. De a kettős felelősség ebben az esetben is oda-vissza érvényes.)