Szexről szabadon

A legutóbbi posztban is felmerült a kérdés, vajon mennyiben vagyunk felelősek a szeretőnk, szeretőink családjáért, családjaiért. Az egyszerűség kedvéért vegyük az egyszeretős modellt, mert az a leggyakoribb, és mert logikusan ez jár azzal leginkább, hogy rengeteget tudunk a szeretőnk családjáról és ő is a miénkről.

Első körben azt mondanám: mindenki a saját családjáért felel. Ha egy felnőtt emberrel titkos viszonyt kezdünk, akkor ezt annak a tudatában tesszük, hogy ő is tisztában van a kockázatokkal és vállalja azokat. Ha túlságosan fél a lebukástól, ha úgy érzi, hogy a kockázat túl nagy, nem fog kitartani sokáig, elég hamar felszívódik majd.

Nem mindegy, persze, hogy ismerjük-e előzőleg a családját, esetleg baráti viszonyban állunk-e a feleséggel/férjjel, vagy egyenest családtagok vagyunk-e mi magunk is. Ha gyakorlatilag minden szereplővel bizalmi kapcsolatban állunk, akkor egyértelmű, hogy felelünk a szeretőnk családjáért is, mert olyan emberekről van szó, akik nekünk is fontosak. Lebukás esetén nem csak párkapcsolati krízis várható, hanem mindenféle más is. (A legjobb baráttal/barátnővel folytatott viszony kiderülése azért elég kemény tud lenni. Persze olyan is van, aki kifejezetten beleegyezik ebbe a formációba, azt meg nehéz elhinni, hogy tényleg komolyan gondolja. De a kettős felelősség ebben az esetben is oda-vissza érvényes.)

Tovább

Az időutazós téma iránti elfogultságomat már ismeritek, írtam az Időminisztériumról, a Flash forwardról is, mert éppen az időutazás témájából adódóan kerültek elő a hűtlenséggel kapcsolatosan olyan gondolatok, amelyeket érdemes volt kifejteni. Ráadásul tényleg nagyon jó sorozatokról van szó. És most újra találtam egy olyan opuszt, amelyről érdemes írni, de nem annyira a hűtlenség témakörébe illik (noha azt is érinti), sokkal érdekesebb, hogyan ábrázol bizonyos, általában minden filmben diszkréten elkent szexuális tartalmú jeleneteket... Vagy olyanokat, amelyek nem feltétlen szexuális tartalmúak. Vagy a fene tudja.

Az Outlander (Az idegen) tulajdonképpen kosztümös történelmi sorozat, annyi benne az időutazás, hogy egy 1945-ben huszonéves angol nő, Claire (aki a férjével utazgat a skót felföldön) egy mágikus kő megérintése által akarata ellenére transzportálódik a XVIII. századba, ahol kénytelen beilleszkedni. Mivel képzett ápolónő és végigcsinálta a II. vh-t a brit hadseregben, azzal nem nagyon akad gondja, hogy mit kezdjen magával, bőven akad feladata, és persze, lévén ez egy romantikus sorozat, hamar belebotlik abba a skót pasiba is (Jamie), aki miatt egyre kevésbé kívánkozik vissza a XX. századba. 

De nem az a célom, hogy az összes poént lelőjem itt nektek, úgyhogy térjünk rá a szexjelenetekre. Az első epizódokban akadt ugyan pár nemi erőszak kísérlet, de ezeket mindig sikerült időben megakadályozni, és az ábrázolásmódjuk sem nevezhető túl merésznek. Aztán kapunk jópár házastársi szeretkezős jelenetet, alapos lelki előkészítést követően - ezek a részek nagyon erotikusak ugyan, de inkább az érzelmi részt hangsúlyozzák. Ebben a fázisban a maximum merészség az egy nyalás, bár semmi explicit tartalom nincs, mondjuk a nyalást a legkönnyebb úgy ábrázolni, hogy ne lehessen semmit látni belőle, de már az is dicséretes, hogy egyáltalán csinálják, és nem abban merül ki a jó szex ábrázolása, hogy egy férfi és egy nő misszionárius pózban ölelkezik. Ahogy szokás, (kis) ciciket és (feszes) fenekeket bőséggel mutatnak, de kábé ennyi, ez a szokásos mérték szexből, amit ilyenkor kapni szoktunk.

Gyakran gondolsz a szexre? Gyakran terelődik el a figyelmed, mikor épp nem a szexre kéne gondolnod? Nehezen koncentrálsz a munkára/tanulásra, ha épp rádjön a falkaparós kívánás? És vajon szex közben mire gondolsz? Arra, amit éppen csinálsz? Vagy be-bevillannak más dolgok is? Például, hogy jó-e az, amit művelsz, élvezi-e a partnered? Vagy, hogy milyen látványt nyújtasz? Hogy nem kéne-e fogynod? Nem elég nagy-e a melled? Vagy, hogy nem lyukas-e a lepedő? Nem gond-e, hogy nem vagy teljesen szőrtelen? Vagy, hogy jaj, kitart-e az erekciód?  

Mindenféle kutatások szerint nem is olyan egyszerű szex közben csak a szexre gondolni, mint azt feltételeznénk. Végre ott vagyunk az aktus közepén, és el-elterelődik a figyelmünk. Például, mert rengeteg negatív élmény ért minket, aggódunk valami miatt, aminek esetleg semmi köze a szexhez... (Fokozódik a nemzetközi helyzet, gondjai vannak a gyereknek az iskolában, le kell adnunk egy melót estig, és még bele se kezdtünk, meglátunk egy pókhálót a falon, stb.) Vagy olyasmi miatt aggódunk, aminek igenis köze van a szexhez: például egy nem kívánt terhességtől félünk, vagy attól, hogy a partnerünk nemi betegségben szenved. Esetleg azon agyalunk, hogy megcsalt-e, illetve rájött-e, hogy megcsaltuk, és most mi lesz. Nehogy rossz néven szólítsuk, vagy olyasmit csináljunk vele, amit a szeretőnkkel szoktunk, például. 

Ha Mikulásra azt kívánhatnád, hogy tökéletes legyen a szexuális életed, akkor mennyi szexet kívánnál magadnak? Persze tudjuk, a mennyiség nem minőség, sőt, nem is csap át minőségbe, van-e olyan mértékegység, amellyel ki tudnád fejezni, hogy mivel lennél megelégedve?

A probléma már ott kezdődik szerintem, hogy mit tekintünk egy egységnek. Havi két szex az lehet havi 2 alkalom, mialatt egy (házas)pár 5-5 perc alatt reszelt egy kicsit, vagy két hetente megvalósuló, több órás szeretői randi, ami után alig bírunk lábra állni. Esetleg. Vagy fordítva... Több órás házastársi szex, pár perces szeretői... Á, nem, 5 perces menetekért az ember nem szeretőzik. Vagy tévednék? De lehetnek ezek az alkalmak komótosak, beszélgetősek, élvezkedősek, vagy gyorsak és célratörők. Hol ilyenek, hol olyanok... 

Az egyik legjobb érv a tudatos szeretőkeresés mellett, hogy a spontán félrelépések sokszor sodorják az "elkövetőket" annyira kellemetlen és veszélyes helyzetekbe, amelyeket inkább tényleg ki kéne kerülni. Mi sem kézenfekvőbb, mint például negyvenes, kisgyermekes apaként szemet vetni a tizenhét éves bébicsőszre, akit késő este nekünk kell hazafuvaroznunk, és olyan hamvas, hogy csak na...

Bevallom, nem bennem ötlött fel ez a zseniális gondolat, hanem megint sorozatot nézek, mégpedig A pofon (The slap) címűt, és ez is olyan, amit csak ajánlani tudok. Ha emlékeztek még a múltkor A viszonyról (The affair) szóló posztomra, azzal kapcsolatban is említettem, mennyire érdekes két nézőpontból követni az eseményeket... Itt, a Pofon esetében azonban nem kettő, hanem még több nézőpont van, mégpedig minden epizód egy másik szereplő magánéletébe enged igen mély betekintést.

Rögtön az elsőben a negyvenedik szülinapját ünneplő családapa gondolataival sodródunk, míg a negyedikben a bevezetésben említett bébicsősz zavaros tinédzserproblémáit láthatjuk közelről... Noha explicit szex egyáltalán nincs az egész sorozatban (nem emiatt ajánlom), a lélektani oldala rohadt jól ki van dolgozva, és nem nagyon léteznek tabuk a forgatókönyvírók számára.

De térjünk vissza a minket érdeklő hűtlenségi problematikához.

Tovább 

Egy ideje rákaptam egy bizonyos szókereső játékra, talán sokan ismeritek is. A lényeg, hogy egy 3x3-as (vagy 4x4-es, de addig még nem jutottam el) táblán random elszórt betűkből a lehető legtöbb értelmes szót kell kirakni. A rendszer persze kiírja, hogy hány szót alkotható összesen ebből a halmazból, és 3, 4 vagy 5 perced van rá (ahogy beállítod), hogy megtaláld a program szerinti megoldásokat. 

Nos, az ilyen szókirakós nem fogadja el az úgymond trágár, vagy csak szimplán szexuális tartalmú megfejtéseket. Mondjuk az, hogy "pina", nem szerepel a szótárában, de hogy ne menjünk ennyire messze, a "szar" sem elfogadott. Bizonyos szleng kifejezések igen, de a legtöbb nem... Viszont ami engem ebben leginkább idegesít, és a blog témájához tartozik, az a szexualitást érintő prüdéria. (Na jó, az is, hogy a jó kis megoldásaimat nem fogadja el a program.)

Ritkán felmerülő, de izgalmas kérdés: ha egy szerető külsős partnerrel szexel, vajon otthon igyekszik-e elkerülni a szeretkezést, vagy ugyanúgy viselkedik, mintha mi sem történt volna? És hogy van ez nyitott kapcsolatban?

Az eredeti poszt a blog.viszony.hu oldalon jelent meg.

Tabuvá válik az otthoni szeretkezés, vagy éppenséggel felpörgeti a vágyat az a tudat, hogy a férj/feleség éppen valaki mással volt nem sokkal korábban? (Lásd még az előző posztomat a hotwife-jelenségről, amely kifejezetten arra van kihegyezve, hogy a mással folytatott szex az izgalom fő forrása). Esetleg teljesen semleges, hogy mi történt aznap?

Három éve javasolta nekem egy olvasó, hogy foglalkozzam a cuckolding jelenséggel is, mivel ez a hűtlenség blog profiljába esik. Azóta is többször eszembe jutott a dolog, de most értem el oda, hogy rászánjam magam az erről szóló poszt megírására... (Alább az utánközlést olvashatjátok, amelyet a külföldön élő olvasók kedvéért teszek itt közzé, amíg a blog.viszony.hu csak korlátozottan elérhető.)

Beszéltünk már többször a társ/partner engedélyével illetve akár jelenlétében, többes szex formájában, szvingerben létrejövő szexuális aktusokról, kapcsolatokról. Nos, a cuckolding ennél tovább megy: ennek a fétisnek a felszarvazás a lényege. A felszarvazott férj/férfi (cuckold vagy hubby) kifejezetten abban leli örömét, hogy a felesége/barátnője (hotwife) más, jellemzően nála fiatalabb, jobb felépítésű, és általában nagyobb farkú partnerrel vagy partnerekkel (cock) élvezkedik. Az USA-ban ez a partner fehér nők esetében sokszor fekete... Ugye, nem kell magyarázni, miért?

A blog.viszony.hu-n megjelent posztot a külföldi olvasók kedvéért ismét közzéteszem itt is: 

Nemrégiben Kőszeg Ferenc CINK-béli vendégposztját volt szerencsém olvasni, amelyben a melegházasság USA-beli legalizálása kapcsán azt fejtegeti, hogy ha már eddig eljutottunk (vagyis ők eljutottak eddig), ideje lenne nyugaton lehetővé tenni a többes házasságot is: a résztvevők számát szerinte négy főben kéne maximalizálni, de igazából a hármas számot tartja ideálisnak, mivel 4 résztvevő esetén szerinte megvan annak a veszélye, hogy két párra bomlik az egység.

Többek között azzal is érvel, hogy a történelem, sőt, a jelenlegi gyakorlat szerint is számos civilizációban létezik poligámia, igaz, a legtöbb ilyen civilizációban a többnejűség dívik, és csak elenyésző számúakban van jelen a többférjűség. Még a Bibliára is hivatkozik (hiszen a nyugati, zsidó-keresztény kultúra alapkönyve, és annyian szoktak mindenféle erkölcsi szabályt levezetni belőle: mint köztudott (vagy nem, ezt már nem tisztem megítélni), az Ószövetség több példát is szolgáltat többnejűségre.

Mivel a Hűtlenség blog külföldről technikai okokból továbbra is elérhetetlen, itt is olvasható a legújabb poszt:

A napokban kaptam egy üzenetet: egy, a viszony.hu-ra frissen regisztrált férfi kérdezte meg, hogy mire számíthat a társkeresőn, én biztos tudom... Hááát... Hogy ő konkrétan mire számíthat, arról fogalmam sincs, különben jövendőmondóként keresném a kenyerem, de úgy hiszem, érdemes összeszedni, hogy mire készüljön fel lelkileg, aki itt belép. Körülbelül mindenre.

Ha már járt más társkeresőn, azért az ott szerzett tapasztalatokat bőven fogja tudni alkalmazni. Itt is ugyanúgy érdemes rendesen kitölteni a profilt, azzal a különbséggel, hogy saját fotót nem igazán tanácsos kitenni, de valami jópofa képet, avatart azért igen. Tudom, van, aki az izmos felsőtestre esküszik, hát, nem tudom, nekem sose jött ez be - mármint nem az izmos felsőtest, azzal semmi bajom, de profilképként inkább valami rafináltabbat szeretek látni. Ami nem csak a testiségre utal, bár a szex egy szeretőkeresőn a legfontosabb dolgok közé tartozik, de mégsem szimpla szexpartnerkeresőről van szó.